építészet : környezet : innováció

Bauhaus inspirálta stand a Lipcsei Könyvvásáron

Erős atmoszféra, élményszerű, egyedi olvasótér várta a Lipcsei Könyvvásáron a magyar pavilon látogatóit, ahol a libbenő fehér függönyök mögött egyedi bútorokon jelentek meg a kiállított könyvek. Idén a Hetedik Műterem csapata [Szabó Levente DLA, Biri Balázs, Polgárdi Ákos] által tervezett magyar stand szellemi hátterét a Bauhaus közelgő centenáriuma határozta meg.

„Jöjjön és játsszon nekünk a hegedűjén, s akkor nem történhet velünk semmi rossz!”
Walter Gropius levele Weininger Andornak, 1925

 

A lipcsei könyvvásár sokezer négyzetméteres kiállítóterében, mindössze pár tíz négyzetméteres felületen minden tavasszal megjelennek a magyar irodalom németre fordított legújabb könyvei a nemzeti stand terében. Az utóbbi években – a Collegium Hungaricum Berlin felkérése nyomán – a stand kialakítását a könyvvásári helyzetre adott egyedi állásfoglalásként, kísérletező módon fogalmazták meg a felkért tervezők, mindig valamilyen hívószóhoz kötve a koncepció kialakítását. Idén a Hetedik Műterem csapata által tervezett magyar stand szellemi hátterét a Bauhaus közelgő centenáriuma határozta meg.


Magyar pavilon a Lipcsei Könyvvásáron - építész: Hetedik Műterem - fotó: Danyi Balázs

 

A századikat megelőző “99.” évfordulót a pavilonban nem valamely közvetlen formai utalással, sokkal inkább közvetett módon szerettük volna kifejezni úgy, hogy a tér a kiállított könyvekről és az olvasókról szóljon elsősorban. A közelgő évfordulóhoz való kapcsolódási pontokat, formai inspirációkat keresve könnyen elvesztünk volna e nagyszerű hagyomány végtelen tágasságában. Koncepciónkban ezért a Bauhausra oly jellemző összművészeti (Gesamtkunstwerk) megközelítéssel éltünk és erős atmoszférájú, élményszerű, egyedi olvasóteret szerettünk volna megfogalmazni a könyvvásár zsúfolt, a legtöbb megjelenés esetében standardizált és kommerciális közegében.

Lényegében a vásári környezetre jellemző helyzetek inverzére tettünk javaslatot. A 7 méter magas, fehér, áttetsző textilfüggönyökkel bélelt, világos szőnyeggel borított térben egyedi bútorokon jelentek meg a kiállított könyvek, a speciális, e térre komponált megvilágításban. A belső téri atmoszférát – a kézenfekvő kortárs építészeti kapcsolódási pontokon túl – a Bauhaushoz kötődő, textilekkel határolt, azok mobil, könnyed, áramló tereket alkotó használatát szépen illusztráló példák is inspirálták, mint a Ludwig Mies van der Rohe és Lilly Reich által tervezett "Café Samt & Seide", amely a német selyemipar kiállítási pavilonjaként épült meg 1927-ben Berlinben. Miesnek – aki 1930-tól 1933-ig vezette a Bauhaust – ebben a tervében a használt textilanyag sajátszerűsége – annak könnyedsége, folyamatos libbenése, áttetszősége és flexibilitása – erősíti a számos tervében kikísérletezett áramló terek paradigmaváltó jelentőségű koncepcióját, melyet megidézni szerettünk volna a lipcsei kiállítási térben.


Magyar pavilon a Lipcsei Könyvvásáron - építész: Hetedik Műterem - fotó: Danyi Balázs


Magyar pavilon a Lipcsei Könyvvásáron - építész: Hetedik Műterem - fotó: Danyi Balázs




A társművészeti ágak együttes megjelenése és egymásra hatásra éppúgy a Bauhaus sajátossága volt, mint annak a magyar művészeti élettel való felemelően intenzív kapcsolata és kölcsönhatása. Ez utóbbit erősíti a koncepció mottójául választott Walter Gropius idézet. A Bauhaus egyik alapítója a magyarországi Bauhaus meghatározó képviselőjét, Weininger Andort 1925-ben írt bensőséges hangú levelében arra bíztatta, hogy térjen vissza Dessauba, s vegyen részt az iskola művészeti életében. E levél általunk mottóként használt – s a pavilon hosszfala előtti függönyön megjelenített – zárómondata elsődlegesen a Bauhaus nemzetközi fősodra és a magyar résztvevők közötti szoros, szimbiotikus kapcsolatrendszert szimbolizálta. A pavilonban – a függönyökön, feliratokon, a könyvek helyét a bútorokon kijelölő matricákon és a flyeren is – használt betűtípus Katyi Ádám betűtervező Mohol betűcsaládja (a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj betűtípusa), amely a Bauhaus geometriai alapformákkal végzett kísérleteiből merítve inspirációt, kortárs módon nyúl a – másik jelentős magyar Bauhäusler nyomán létrejött – Moholy-Nagy László-i hagyományhoz.

A kísérleti koncepcióban az anyagszerűség okozta taktilis tapasztalat, az építészeti téralakítás vagy az egyedi bútorozás és tipográfia mellett az összművészeti karaktert a CHB Orchestra időről időre a pavilonban felcsendülő zenei performansza erősítette.

Hetedik Műterem

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »