építészet : környezet : innováció

Garázstuning a sufnisor végén

Nem éppen vonzó terepen, egy garázs beépítésével teremtett trendi mikor-otthont a litván IM Interior Vilniusban. A ház méretével és elhelyezkedésével is arra törekszik, hogy lehetőleg legkevésbé pazarló módon hozzon létre egyszemélyes, racionális mikrokörnyezetet. Bán Dávid írása.

A kevesebb több. Ezt az ősi, már a lerágott csont kategóriájába eső közmondást hajlamosak vagyunk elfelejteni. Erről azonban nem csak mi tehetünk, hanem a ránk zúduló elvárások, ígéretek, ajánlatok, TV műsorok, reklámok és propagandák, összességében a társadalmi nyomása alatt úgy érezzük, nekünk is meg kell venni az újat, építeni a nagyobbat és szofisztikáltabbat. Az egyszerű halandó polgár két nagynyomású malom között őrlődik és próbál a maga józan paraszti esze, meggyőződése alapján igazságot tenni. Az egyik oldal az állandó ajánlatokkal, hitelekkel minél nagyobb fogyasztásra ösztönzi, míg a másik egyre vészt jóslóbban üzeni: ez így nem mehet tovább. Nehéz igazságot tenni, könnyen befolyás alá kerülünk.  „Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom” – írja Yuval Noah Harari, történész, aki hozzáteszi, hogy Földünk bő 7 milliárd lakosának legnagyobb részének pedig nem adatik meg az a luxus, hogy az őket körbebombázó információkat körbejárja, kiválassza az igazságot. Folyamatosan ingerenciánk van új dolgokat venni, amihez még nagyobb házat kell építenünk magunknak, amibe bele kell, hogy férjen először csak a saját, majd a családi autó is. Egy ördögi körbe kerülünk, amiből nem egyszerű kiszállnunk.

Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius


Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius

Épp ezért úgy tűnik, hogy egyelőre a kicsiben, racionálisban, kevésbé pazarlóban való gondolkodás ebbe a luxus kategóriába tartozik. Hiszen még itthon is az a jólét – egyik – mércéje, hogy minél nagyobb házat tudjunk villantani a szomszédinknak, amiben azután a gyerekek kirepülésével megmaradnak a kihasználatlan terek. Ha azonban belegondolunk abba, ha nem épp a felhalmozott tárgyaink elhelyezésére szolgál a szobák nagy része, akkor valóban szükségünk van minden helyiségre?

A litván IM Interior tervező iroda egy olyan mikro-házzal állt elő, amely nemcsak, hogy mérete és kialakítása, hanem elhelyezkedése miatt sem lehet sokak számára vonzó. Hiszen ki az az őrült, aki egy lerobbant sufnisor szélére akarna költözni egy pöttöm, ugyanakkor gondosan megtervezett otthonba? Pedig ezzel az elképzeléssel egyre kevésbé vannak egyedül, világszerte egyre komolyabb irodákat – így például magát a BIG-et is – is foglalkoztatja a praktikus, fenntartható mikro-otthonok kialakításának gondolata. A tömörség, a kis léptékben, praktikusan kialakított terek izgalmas kihívást jelenthetnek, ugyanakkor a környezeti, fenntarthatósági kérdésekre adott lehetséges válaszok mellett a gazdaság is komoly szerepet játszik az ilyen elképzelésekben. Az egyre jobban beépülő és benépesedő nagyvárosokban ugyanis súlyos problémát jelent, hogy üres, vagy újrahasznosítható telket találjunk, amelynek az ára, akárcsak az építkezés költségei pedig az egekbe ugranak. De miért is kellene mindig teljesen újat építeni? Európában ugyan még kevésbé, de Észak-Amerikában már szinte népmozgalommá nőtte ki magát az a jelenség, amikor egyesek kivonulva a városi kényelemből önfenntartó, a minimális kényelmet nyújtó, kisméretű otthonokat teremtenek maguknak, sok esetben kifejezetten újrahasznosított anyagokból, vagy éppen elhagyatott épületeket varázsolnak új otthonná.

Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius

Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius

Pedig az üzenet elgondolkodtató. Az egyértelműen egyszemélyes stúdiólakás, semmivel sem kíván több lenni az alapfunkciójánál. Ez nem az a tér, ahol családalapításra gondolhatunk. Nem is erről szól az a 21 négyzetméteres, corten acél burkolatú házikó, amellyel inkább egy másfajta életstratégia lehetőségét kívánta felvillantani tervezője. „Meg akartam mutatni, hogy egy embernek mennyire kicsi a térigénye” – nyilatkozta a projektről Indrė Mylytė-Sinkevičienė, az iroda alapítója. 21 négyzetméter bőven elég, hogy valaki normálisan élhesse az életét és még akár dolgozni is tud otthonról, vélik a tervezők.

Vilnius középkori óvárosában, a lakóházak mögött húzódó romos állapotú tároló sor végén állt az a szintén jobb napokat látott garázs, amelybe most egy kompakt kisházat rendeztek be. A külsőt corten acéllal burkolva erősítették meg és adtak az épületnek karakteres, ugyanakkor a szomszédos építményektől mégsem annyira elütő megjelentést. Mindezt zöld felületek kialakításával, valamint a bejárat melletti – szintén acél virágládába telepített – növényekkel oldják fel. Ezzel szemben a belső tér már a melegségre, az otthonosságra törekszik. Az integrált belső bútorzat a praktikumra törekszik, rejtett megoldásaival egy alapvetően homogén felületet ad az egész épületnek, amelyet a szintén jól bújtatott mennyezeti világítás még jobban kiemel. Az eredeti építményt két keskeny ablak kialakításával törték meg, amely az egyik oldalon magának az autóbejárónak az elfalazásával jött létre. A kilátás az egyik irányban a szomszédos házakra, a másikban pedig a garázs mellett emelkedő kis dombocska zöldfelületére néz. Az egyik ablak előtt, egyfajta párkány-heverőként alakították ki az ágyat, ami ezáltal napközben kanapéként is szolgálhat. Az ágyat minden irányból beépített tároló helyek keretezik. A lakótér másik oldala konyhává válik, a falba beépített, szintén számos rejtett elemet tartalmazó pulttal és tároló rendszerrel.

Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius

Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius

Garázstuning a sufnisor végén, IM Interior, Vilnius

A minimális méretű, lényegében csak egy zuhanykabint és egy WC-t magában foglaló fürdőt egy drótüveggel kiképzett, ezáltal ipari hatást kölcsönző, harmonikaszerűen nyíló ajtó választja el az építmény többi terétől. A dekorációt tudatosan a háromszögek formavilágára építette fel a tervezőcsapat, amely végigvonul a lakó- és konyhatéren, de megjelenik a fürdőben is. Ugyanakkor az egész épületben nem találunk mást, csak szabályos geometriai formákat: köröket, három- és négyszögeket.

Az IM Interior tervezte mikor-ház jól illeszkedik az iroda több tervezésének alapkoncepciójához, hogy meglévő terek és anyagok ésszerű felhasználásával, kiegészítésével a környezetéhez jól kapcsolódó, ugyanakkor kevésbé pazarló építészetet valósítsanak meg.

Bán Dávid

vélemény írásához jelentkezzen be »