építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Mentés másként - D8 Hotel

Nincs könnyű helyzetben az a kritikus, aki olyan projektről mond véleményt, melynek előzménye erőteljes (aktuál)politikai kontextussal rendelkezett. Fel kell tennie önmagának azt a kérdést, hogy az írás integráns részévé teszi-e a diskurzust, vagy az új fejlesztői és tervezői hátterrel létrejött épületet teljesen elkülöníti már a témától? Jelen sorok írója pusztán a ma látható architektúra építészeti minőségeire fókuszál.

2018 novemberében nyitotta meg kapuit Budapest patinás belvárosában, a Vörösmarty térhez közeli Dorottya utcában a D8 Hotel. A Bánáti + Hartvig Építész Iroda tervei által megépült szálloda viszonylag kis méretű tereket, szobákat nyújt az ott megszállók számára. Pontosabban azoknak, akik főként az esti és reggeli tevékenységekhez keresnek megfelelő ár-érték arányú helyet, napközben pedig városnézéssel és egyéb szabadidős programokkal töltik idejüket.


D8 Hotel a Dorottya utcában, fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán


Noha a legtöbb szoba 16,5 négyzetméter nagyságú, ezzel együtt is megtalálhatóak benne mindazon alváshoz, tároláshoz és tisztálkodáshoz nélkülözhetetlen eszközök, amelyek a komfortos életformához elengedhetetlenek. Úgy tűnik, az elképzelés megtalálta a közönségét, hiszen a novemberi nyitóhónaptól kezdődően folyamatos a vendégek áramlása.
A nyolc és fél szintes hotel minden emeletén 17 szoba található, amelyek kialakításánál egyfajta univerzálisabb esztétikum volt irányadó. A szobákban több mobilbútor is található, mint például az a szék-kisasztal kombó, amelyen lehetőség van számítógépes munkára, de az ágyhoz is odailleszthető.


D8 Hotel a Dorottya utcában, fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán


D8 Hotel a Dorottya utcában, fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán

Az ágyak mögött egy Budapest valamely jellegzetes részéhez kapcsolódó nagyméretű fotó található, ezek szintenként tematikus egységekbe rendeződnek. Ezalól egyedül a 8. emelet jelent kivételt, ahol a fényképek augusztus 20-i jeleneteket ábrázolnak. A szobákban visszaköszönő elem a farmerhatású textília, illetve a sárga szín használata.


A belső udvarban a Színes Város csoport falfestménye teremt szintén új értéket., fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán

A hotel belépő terében helyezték el a zenekari turnéládákat imitáló regisztrációs pultokat, egy bárt a vendégek számára, egy néhány székből álló dolgozóegységet, valamint egy reggelizőt, amelynek kiszolgáló egysége napközben redőnnyel eltakarható. A mobilitás tehát mind a terekben, mind pedig a bútorokban tükröződik – a vendég-turnézó zenekar párhuzam a KROKI Stúdió által tervezett belsőépítészeti elemekben is tetten érhető. A fogadótérből a belső udvarra is kijuthat az odalátogató, ahol a tűzfal esztétikumát feloldó nagyméretű Budapest-térkép jeleníti meg a város főbb pontjait. Egy külföldi látogató szemével minden bizonnyal a városnézéshez kapcsolódó igényeket teljes mértékben kielégíti, hála az egységes designkoncepciónak, valamint a kiváló lokalizációnak.


D8 Hotel a Dorottya utcában, fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán

Mindazok számára, akiket az épített környezet történetisége kevéssé vonz, semmi kivetnivalót nem találnak a D8 Hotelben – beleértve a hazai, esetlegesen budapesti lakosokat is. A fogadótérbe belépve két monitor – a rajta megjelenített prezentációval – emlékeztet csupán arra, hogy e helyen valaha a 20. század első felében élt jelentős építész-alkotó, Medgyaszay István alkotása állt a felső szinten műteremlakásokkal. Az értékes épületet a háború után csak leegyszerűsített formában állították helyre. A két képernyő mellett az udvarba helyezett — és maga a fejlesztő általt megmentett —régi gerenda tanúskodik még az épület történeti múltjáról.


Minden ágy mögött egy Budapest valamely jellegzetes részéhez kapcsolódó nagyméretű fotó található, fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán

Jelen sorok írójában felrémlik Rem Koolhaas “Generic City”–koncepciója, melyben a jelenkor városa a repülőterekhez hasonlatosan elveszti történelmi kontextusát.

"Ha az ilyen jellegű város „elöregszik, egyszerűen elpusztítja önmagát, és megújul.” – írja a szerző tanulmányában (Kolhaas 2004: 383). Mert a hotel jelenlegi formája e néhány apró és megbúvó jeltől eltekintve nem emlékeztet arra a Medgyaszayra, aki a modern anyagokat páratlanul ötvözte a népi építészet jellegzetességeivel, amelynek ezen épület (D8 Hotel) lerombolt elődje is szép példája volt. Mindezen jelenségek valószínűsíthetően kevesekben keltenek megütközést vagy válnak zavaróvá. Hiszen a már a háború után leegyszerűsített műemlék helyére új építészeti minőséget keresestek, melyre a felkért Bánáti + Hartvig iroda terzvezői egy korrekt koncepció mentén alakítottak ki karakterisztikus szálláslehetőséget a Budapestre látogatók számára.


D8 Hotel a Dorottya utcában, fotó: Bánáti + Hartvig Építész Iroda, Vass Zoltán

Csupán néhányakban merül fel annak az igénye, hogy közben a múlt egy darabja vált semmivé, illetve pusztán fotódokumentációk anyagává. Mint ahogy az sem érezhető, hogy a tervezésnél cél lett volna ezen múlt átmentése a jelen és jövő számára. Lehetett volna e hotel (múlt)mentés másként. Csak a folyamat közben elveszett a mentés helye.

Kovács Péter

Projekt fejlesztő: Dominarium Invest, Szénási Zsolt
Vezető tervező: Bánáti Béla
Projektvezető: Nyirati Zoltán
Tervezők:Csordás Mónika, Guld Bea, Kádár Gergő, Lénárt Szabolcs, Paunoch Renáta, Szécsi Ákos
Belsőépítészfet: Kroki Stúdió, Göde András, Gál Béla
Belső udvari tázfal festése: Színes Város csoport

 

vélemény írásához jelentkezzen be »