építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Mi történik a zártsorú, szűk udvarú pesti bérházakkal?

Yang Zhu Qing és Ficsor Enikő makettes kísérlete a 19. századi bérházépítés idejéből fennmaradt épületek sötét alsó szintjeinek problémájára keresett megoldást.

Az építőipari szakemberek az elmúlt időkben egyre gyakrabban vitatják azokat a lehetőségeket, amelyekkel a tervezett épületekben a lakók boldogabban és egészségesebb környezetben élhetnek a természetes fény kedvező jelenlétét kihasználva. Bár mi mindig folyamatosan előre szeretünk gondolkodni, fontos kérdés lehet az, hogy hogyan tudnánk tervezőként az épület megalkotása előtt, illetve tervezés közben figyelembe venni a fény tulajdonságait. Ennek jelentőségét a múltból merítettük, azaz felidézve például miként jelent meg a sötét alsó szintek problémája a 19. századi bérházépítés idejéből fennmaradt épületekkel.

Alulról

Felülről

Több különböző témáról beszélhetünk szerteágazóan a fő témánkat körüljárva, a mi águnk ebben a megközelítésben az, hogy a zártsorú bérházak egyre gyakoribb bontásának számos oka közül nagy százalékában találjuk azt, hogy az akkori telekspekulációk eredményei a sötét udvarok, melyek következtében a leginkább a földszinti lakások estek áldozatául. Ezeket a lakásokat időszaktól függetlenül konzisztensen kevesebb fény éri. Ennek további eseménysorozata természetesen az, hogy a földszinti lakások funkciót váltva kiadásra kerültek. Ezt a tényt elfogadva mértük fel Budapest egy kis részét, hogy hány százalékban találunk zártsorú udvarokat, ezeknek azonban csak majdnem 50 százalékát foglalja el üzlethelyiség. Kérdésünk újra feltehető azokra a földszinti lakásokra, amelyek nem váltottak funkciót azóta sem és jelen napig lakják őket. Láttuk bár, hogy ezeknek a lakóinak többsége idős emberek, akik szívesen is maradnak az alsóbb szinteken, hiszen közlekedésük komfortját tekintve ez logikus is.

Alulról tükörfólia fallal

Felülről

Pont ezután az öregedő társadalom elmúlása után fog elérkezni egy történetnek a vége és nyithatnak új fejezetet az eddig sorukat türelmesen kiváró befektetők és ingatlanosok, akik továbbfolytathatják a földszinteket ellepő üzlethelyiségek beépítését, vagy drasztikusabb döntések esetén sokszor a teljes épület lebontásra kerül.

Azt hihetnénk, hogy itt valóban vége szakad a történetnek, de ez korántsem igaz, hiszen ma is, annak ellenére, hogy 21. századot írunk, ugyanúgy történnek telekspekulációk, melynek áldozata szintén egy-egy olyan lakásrész létrejötte, amelyben a lakók kedvezőtlenebbül fognak élni lakásuk elhelyezkedése és tájolása révén. Ebben a témában kutatásunk hangsúlyozottan kitér a fény nélkülözhetetlenségének okaira, továbbá egészségügyi következményeire, melyek bizonyítottak és tapasztalataink is ezt mutatták. Tulajdonképpen az, hogy ismételten megtörténik a zárt udvaros, túl sötét lakáshelyiségek megépítése a mai században, a történelem ismétli meg magát folyamatosan újra és újra.

Alulról tükörfólia korláttal

Felülről tükörfólia korláttal

A megoldás keresésében születtek már kísérletek, melyekre mi is alkottunk példákat egy-egy hagyományos, kézi készítésű maketten bemutatva.

Összegezve gondolatainkat: a rohanó világunkban a városokat egyre inkább csak épületek lepik el és tudjuk, hogy ezek folyamatában nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is növekszenek, terjeszkednek. Ezen felül, ha azt is összevetjük hány órát töltünk a nap 24 órájából egy épületen belül, összehasonlítva a szabadban töltött idővel amit házon kívül töltünk, meg kell lepődnünk, hogy bizony nem kicsi az a szám.

Alulról plexivel

Felülről plexivel

Kutatásunk nem tér ki rá, de elképzeléseinket nem szabad csupán a lakófunkciókra leszorítani, mint szemléltetésül mi a pesti bérházakat hoztuk fel, hiszen felvetésünk ugyanúgy kiterjed más funkciókra is, mint például kórházak, iskolák és munkahelyek épületeire egyaránt. A fény, mint gyógyír így mindenekelőtt a betegek számára is alapvetően elengedhetetlen, és ezekkel együtt igyekeznünk kell hiányát pótolni illetőleg legjobb tudásunk szerint megakadályozni.

A makettes kísérletekhez egy, az általunk megvizsgált udvarméretekről készített statisztikát vettünk alapul. Ebből meghatároztunk egy problémásnak tűnő, átlagos udvart, mely 10x10 méter lett, 17 méter homlokzatmagassággal és 1,2 méter széles függőfolyosókkal. A vizsgálatokról több beállításban és különböző fényviszonyok mellett fotódokumentáció készült, amelyen különféle megoldási lehetőségeket teszteltünk.

Alulról

Felülről

Kiindulásnak referenciaképeket ké­szítettünk, amelyek az udvar fényviszonyait magukban mutatják meg. Két különböző fénybeállítással dolgoztunk. A fotók egy nyári, magasan járó, és egy téli, alacsony napállással készültek. Az eredmények összehasonlíthatósága érdekében az egyes fényekhez azonos kamerabeállításokat használtunk.

Többféle megközelítés mentén indultunk el a vizsgálatok során. Elméleti szinten vizsgáltunk optikai szálakat, beltérben is használatos fénycsatornákat, ám ezek csak elméletek maradtak. A fénycsatornást makett szinten is kipróbáltuk, azonban megfelelő fényvisszaverő tulajdonságú anyagok híján ezt sem tudtuk érdemben megvizsgálni. Szerettünk volna valami egyszerűen megvalósítható, viszonylag kis költséggel járó megoldást találni. Kísérleteztünk fényvisszaverő anyagokkal falakra, korlátokra szerelve, és áttetsző matt plexi felületekkel is.

Ezek mind javítottak valamennyit a fényviszonyokon, azonban a legjobb eredményt a fényes fehér falakkal értük el.

Ez a kísérlet is megmutatja, hogy egy ilyen egyszerű beavatkozás, vagy új építésnél akár egy tervezői döntés is milyen mértékben befolyásolhatja a fényviszonyokat, ezzel együtt az egész tér hangulatát.

Az írás az ÚNKP-18-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a BME Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék tanárainak, Fábián Gábornak és Vasáros Zsolt tanszékvezetőnek a fáradhatatlan segítségükért.

Yang Zhu Qing és Ficsor Enikő

vélemény írásához jelentkezzen be »