építészet : környezet : innováció

NDK zsinórpadlás, viszlát!

Utánanéztünk, hol tart a Zoboki Gábor (ZDA), illetve a kivitelező Laki Zrt. vezette felújítás az Operaházban, mely már biztos nem nyitja meg kapuit az idén.

Lammermoori Lucia őrülési jelenetére, a grófné szomorú nagyáriájára vagy Girej kán nejének szerelmi bánatában megsemmisülő táncára még sokat kell várnunk, mert az Operaház színpadán egyelőre trégereket szerelnek, ponthúzók motorjait illesztik és felsőgépházat alakítanak ki: a teljes színpadtechnikát lecserélik.

Aki figyeli az Operaház honlapját, láthatja, hogy a sokáig 2019-re ígért felújítás dátuma immáron a bűvös tükörszámra, 2020-ra változott. Ez nem teszi boldoggá a kedvenc dalszínházukra türelmetlenül várakozókat, de mit lehet tenni, ha menet közben előre nem látott munkálatok jelentkeztek? Zenészek, táncosok, énekesek türelmetlenül várják, hogy végre újra Ybl Miklós Andrássy úti palotájában csillogtathassák tehetségük legjavát, mert bár szeretjük az Erkelt, azért az mégsem ugyanaz. Csakhogy a rekonstrukció során előkerültek olyan, a szocializmus időszakában lefestett, elhanyagolt épületelemek, freskók, amelyeket mindenképpen helyre kell állítani.


Egy gyönyörű részlet az egyik folyosón. A freskókat és seccókat folyamatosan karban kell tartani.

 

Külön csavar a történeten, hogy decemberben a felújítási munkálatokat a kormány kiszervezte az Operaház hatásköre alól, melyek így a Liget-programot kezelő Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt.-hez kerültek. A miértet nem tudjuk, de ha lehet hinni a Fidelio nevű internetes zenei szaklapnak, a műszaki átadás-átvétel után minden automatikusan visszakerül majd a Magyar Állami Operaház vagyonkezelésébe.

A munkálatok öt főbb területet érintenek: a színpadgépezetet, a nézőtéri akusztikát, a strangokat, a helyiségek funkcióváltását és a történelmi díszítések helyreállítását.


1895 és 1912 között így néztek ki a páholyok és a nézőtér. Forrás: Zoboki Iroda, ZDA

 

Nekünk jó lesz az NDK-s is!

 A beruházás legfontosabb eleme a színpadgépezet cseréje. Azt gondolnánk, 1984 nem is volt olyan régen, ekkor építették be ugyanis a meglévőt, ám ez a rendszer már finoman szólva se tesz eleget a kor elvárásainak. A színpadtechnika óriásit fejlődött az elmúlt három és fél évtizedben, ráadásul nem kétszereplős műfajról van szó, nagy tömegek és monunetális díszletek mozgatását kell napi szinten megoldani. Az alacsonyabb zajszint, a gyorsabb mozgathatóság, a variabilitás és a pontos illeszthetőség ma már olyan alapvető követelmények a színpadtechnika esetében, melyek hiánya bizony könnyen tönkre tehet egy Toscát vagy egy Álarcosbált. És az se mindegy, a Don Giovanni végén a bűnhődés kőszobra döcögve, kínszenvedéssel, vagy drámai monumentalitásában bukkan a színre.

Sokak szerint már újkorukban is nyikorogtak és csigalassú tempóban működtek az NDK-s színpadgépezet díszletmozgató „utcái”. Mondhatnánk persze, hogy a szocialista Magyarországra nem épp a csúcstechnika jutott, különösen, hogy az NDK egyik fellegvárának számító drezdai Semperoper valahogy mégis angol technikát vásárolt, náluk a némán forgó színpadból ma is úgy emelkednek ki a különböző méretű hasábok, mint hattyú a vízből.


A Gottfried Semper tervezte Semperoper Drezdában. Ők már évtizedekkel ezelőtt angol színpadtechnikát használtak. Forrás: Wikipédia.

 

Jelen sorok írójának volt szerencséje megcsodálni az építészetileg sem utolsó (Gottfried Semper, 1841), a világ élvonalába tartozó Semperoper csúcsminőségű színpadtechnikáját, az Ybl Andrássy úti palotájában viszont megesett, hogy ARajna kincse premierjének próbáin az egyik süllyedő utca négy indításból egyszer sem indult el. Lehetne ugyan álló díszleteket alkalmazni, de azok korántsem felelnek meg a 21. század zenés színházi követelményeinek. Gondoljuk csak el, hogyan bukkannának elő a habokból kiemelkedő hattyúk, a sellők vagy a folyami evezősök a különböző „vizet igénylő” művekben. Ugyanakkor olyan iszonyatos alaki változásokat mégsem lehet véghezvinni, mondja Józsa Anka, az operaház rekonstrukciójának koordinátora a felújításról szóló kisfilmben, hiszen továbbra is a jelenlegi, 130 darabos repertoár díszletezését kell kiszolgálni, így tehát megmarad a jelenlegi hat utcás, tíz oldalpódiumos elrendezés, de a díszleteket mozgató utcák emelési magassága nőni fog.


A nézőtéri székek alatti rész acélszerkezetét faszerkezetre cserélik, ezzel is javítva az akusztikát. Forrás: Magyar Állami Operaház

 

Mindez persze nem olcsó mulatság, a színpadtechnika cseréje 5-6 milliárd forintba kerül, ami összehasonlítva a Nemzeti Színház kétmilliárdos színpadtechnikájával, reális összeg. A felújítás 900 négyzetmétert érint, hisz tán sokan nem tudják, de az Operában óriási hátsó színpad is van, ezzel együtt a teljes színpad nagyobb, mint a nézőtér. (Ezt például jól kis is szokták használni az operabálok alkalmával, amikor kiveszik a színpadot.)

Zengvén zengjen

Na és itt van minden opera és balett előadás lelke: a zenekari árok. Aki rendszeresen jár az operába, tudja, hogy bármilyen jól játszanak is a zenészek, a hang valahogy mintha kicsit mindig beszorulna az árokba, nem tör elő, nem zengi be az egész termet. Nos, a zenekari árkot is átalakítják természetesen, mozgathatóvá teszik, ez pedig a nézőtéri akusztika javítását szolgálja majd. Az 1912-ben a színpad alá betolt árkot kibővítik, az eléje betonból épített mellvédet pedig lebontják, így az árok ismét zengőkamraként fog működni. A nézőtér alatti acélszerkezetet pedig faszerkezetre cserélik, ez is javítja az akusztikát.


Ha hiszik, ha nem, a színpad még a nézőtérnél is nagyobb, 900 négyzetméter, elférne rajta a Vígszínház épülete. Forrás: Magyar Állami Operaház

 

És ha még mindez nem lenne elég, csökkentik a drapériák számát, például a páholyoknál látható kis függönyök mögé merevítőt tesznek, hogy azok ne elnyeljék a hangot, hanem visszaverjék, illetve hangvetőket is építenek a színpad mögötti részen. Akusztikai kérdésekben Federico Cruz-Barney véleményét is kikérik, aki a brüsszeli Palais des Beaux-Arts koncertterem és a Párizsi Filharmónia hangzásának kialakításában is részt vett, de Zobokiék mögött már ott a MÜPA világszínvonalú akusztikája is. (Azt Russel Johnson garantálta.) Szintén akusztikajavítási célzattal a földszinti széksorokat középre rendezik, és a szellőzés levegőmennyiségét is növelik majd.

Seccók, metál lapok, fafaragványok

Mivel 1980-tól aranyfesték helyett réz alapú anyaggal dolgoztak, elengedhetetlen a nézőtér, a nagybüfé, a királyi lépcső és Galéria, valamint a főlépcsőház metál lapokkal történő díszítése, a seccók száraztisztítása, a fafaragványok pótlása és javítása. Az épület parkettái és rézkorlátjai nagyon rossz állapotúak, javításuk szintén feltétlenül szükséges. Akadálymentesítik a lifteket (eddig a kerekes székesek csak a földszinti zsöllye hátsó részéből tudták nézni az előadást), illetve a Dalszínház utca felől új liftet építenek be, hogy a mozgásukban akadályozottak a fenti páholyokig is eljuthassanak.


A díszleteket nagyon komoly trégerek mozgatják. Forrás: Magyar Állami Operaház

Eddig tűzjelző berendezés sem volt az épületben, pedig a tűzveszély valós, hiszen sok helyen gázcsövekben futnak olyan elektromos kábelek, amelyek terhelését kisebb amperszámra szabták. Az ablakok hőszigetelése, a homlokzat tisztítása, az esővíz elvezető alagutak szigetelése, a díszkivilágítás bővítése, a szoborpark cseréje, a teljes épületet behálózó informatikai rendszer kiépítése, mobiltelefon jelerősítő-, a nézőtájékoztató- valamint wifihálózat fejlesztése, a broadcast-rendszer megújítása és a biztonságtechnikai rendszer modernizálása is a tervek között szerepel.



Az opera színpada és a nézőtér 1912 előtt. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár.


A korszerűsítés során végre megtörténhet a színpadszint nemzetközi sztárvendégek által is gyakorta használt, nívótlan szólistaöltözőinek renoválása. Az asztalos műhelyen kívül a festőművészek, a szobrászok, a férfi és női varroda, a kalapos, a parókás, a cipész, az ötvös és a díszletkárpitos műhelyek és a jelmezek nagyrésze is átköltözik az Eiffel Műhelyházba, ami szintén jelenleg készül. A negyedik-ötödik emeleten található jelenlegi festőterem pedig világszínvonalú, 450 nm-es gyakorlóteremként szolgálhatná Magyarország egyetlen klasszikus balett-társulatát, galériáján pedig tágas házi színpad létesülne. Ezek mellett masszőr, gyógytornász, és balettmesteri szoba alakítható.

A hossztengelyében pillérekkel osztott felső, impozáns és nagyméretű tér lehetőséget ad egy padlásszínház kialakítására, ami egy újabb játszóhelyet jelentene.

A méhviasztól a Lotz-freskókig

A közönségforgalmi területek burkolatainak felújításán folyamatosan dolgozik egy díszítő-festő csapat szakrestaurátor irányítása alatt. Ybl Miklós az épületen belül számos helyre tervezett méhviasz réteggel ellátott natúr tölgyfa burkolatot, amelynek szépségét aprólékos munkával már mindenhol visszaállították. A munkák során visszakapták eredeti színüket a fő lépcsőházban korábban fehérre mázolt márvány ajtókeretek, az egykor sötétbarna színt kapott, valójában zöld, festett márvány díszítésű földszinti ruhatári oszlopok is. 

1980-84 között Lotz Károly secco technikájával készült mennyezeti képeit, az előcsarnok és a főlépcsőház díszfestését ugyan már restaurálták, de kisebb javításokra, tisztításra mindig szükség lehet.


Talán ez az a kép, ami a legtöbb útikönyben szerepel, és amit a legtöbb turista magával visz.

 

A különböző munkálatok során érdekességek is napvilágot láttak: a félemeleten található ruhatár mennyezetének restaurálásakor az Opera szakemberei felfedezték, hogy a freskók egy részét az 1980–84 közötti felújítás során átfestették. Ugyanez igaz a második emeletre vezető lépcsősor melletti falrészre is, ahol szintén egyszínű festékkel fedték le a korábbi díszes motívumokat.

Szóval a szorgos kezek festenek, mázolnak, restaurálnak, emelnek és süllyesztenek, mi meg nem tehetünk mást, mint türelemmel várjuk, ha nem is Godot-t, de legalább Cavaradossit, Azucenát vagy Don Alfonsót, amint kimondja a lesújtó verdiktet: Cosi’ fan tutte.

Kozár Alexandra

 

vélemény írásához jelentkezzen be »