építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Újpesti Új Vásárcsarnok és Kulturális Rendezvényközpont

Bun Zoltán PhD (Firka Építész Stúdió) által tervezett középület nem klasszikus piac, és nem is vásárcsarnok, különösen nem egy magába forduló bevásárlóközpont. Vegyes funkciójú komplexum, mely környezetére reflektálva folytatja annak köztér jellegét.

 

Piac a IV. kerület szívében

Újpest központja, legfontosabb közösségi tere a Szt. István tér. A mintegy 4 hektár alapterületű – a Hősök teréhez mérhető léptékű – tér jelentős részét jelenleg az 1970-es években létesült piacépületek foglalják el. Ezek felújításra vagy átalakításra a részletes vizsgálatok alapján nem alkalmasak, bár erre határozott szándék volt. Noha a piac a XIX. század vége óta itt található, az elmúlt évtizedekben a közteret szinte teljesen elfoglalta a befelé, magukba forduló csarnokokhoz kapcsolódó szabadtéri árufeltöltés, a rendezetlen parkolás és az ideiglenesnek tervezett bazári pavilonok állandósulása. A Szt. István tér rendezése tehát nem történhetett meg a piac teljes átalakítása és egyidejű folyamatos fenntartása nélkül. 

A téren mára kialakult aktivitások számára meg kellett teremteni a korszerű fizikai és infrastrukturális keretet. Az Új Vásárcsarnok és Rendezvénytér ennek a közterületnek lesz a kiterjesztése. Az átalakuló térstruktúrának közösségszervező erővel kell bírnia, egyúttal gazdasági indukátor szerepet kell játszania a térfalak újjáélesztésében. A térfelújításnak az új épület csak köztes eleme és teljességében a rendszer csak az Északi Térrész átépítésével fog értelmet nyerni.


Légi fotó: UV Zrt.

Légi fotó: UV Zrt.

 

A kompakt élelmiszerpiac új épülete

Tervezési alapvetés volt, hogy az Új Vásárcsarnoknak és a térnek programmatikusan, hozzáférhetőségben, vizuálisan egyaránt egységben kell működnie. Ahhoz, hogy a mai fogalmaink szerinti „köztérként” működjön a Szt. István tér egyfelől rendezni kellett a Vásárcsarnok-programot, másfelől sűrítést, intenzitásnövelést kellett végrehajtani. Az ezredforduló piacának nem szabadtéri, nem nőtt-burjánzó halmaznak, hanem kompakt, strukturált, tervezett és ellenőrzött rendszernek kell lennie: a vásárcsarnok a káoszból mindig rendet akar teremteni. (Kravalik Zsuzsanna: Planning healthy cities - the role of markets in urban life)

Az Új Vásárcsarnokot meghatározó két irányvonal a racionalizálás és a működtethetőség (ha úgy tetszik fenntarthatóság) mentén: a kompresszió és a vegyes használat. Az új középület nem klasszikus piac, és nem is vásárcsarnok, különösen nem egy magába forduló bevásárlóközpont, hanem egy vegyes funkciójú komplexum, ami meglévő intézmények, rendszerek (piac, kulturális központ, parkoló, köztér) összevonásával és integrációjával, azok eredeti időbeli, térbeli és infrastrukturális kiterjedtségének sűrítésével jött létre.

A terjengős, vízszintes-jellegű régi piac helyett kompakt, többszintes rendszernek kellett létrejönni a tömbbelsőbe szorított, kisebb telekterület okán. A teljes üzemi rész a térszín alá került, míg az árudák és asztalok a térszínen és az első emeleten kaptak helyet. A technológia szervezőelve az egynemű árudák blokkokba való csoportosítása. Ez tudja azt biztosítani, hogy a belső árumozgatási rendszer szakosított legyen és a szállítási útvonalak ne keresztezzék sem egymást, sem lehetőleg a vásárlói forgalmat. Így érhető el az is, hogy a lehető legtöbb bérelhető terület jöjjön létre a térszínen és ezek kifelé forduljanak.

A többszintes piac rendszere, a kiszolgáló funkció térszín alá történő száműzése teszi lehetővé azt, hogy a Szt. István tér felszabaduljon és az újjáépítés után a köztér a piaccsarnokon belül folytatódjon. Ennek az alapvető célnak rendeli alá magát az épület. Ugyanakkor, ahhoz, hogy az idea alakot tudjon ölteni, a környezet infrastruktúráját (autóforgalmat, parkolást, közműveket) teljes mértékben át kellett átalakítani. 



Főhomlokzat - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

Homlokzat - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

 

Vegyes használatú komplexum

Az épület három nagy részre tagolódik: a térszín alatti két feltöltő-kiszolgáló szintre, a vásárcsarnok két szintjére, illetve a rendezvényközpont két szintjére (2-3. emelet). Az árusítóasztalok teljes mennyisége és az árudák egy része a földszinten kapott helyet, a hússzekció, az étkezdék és a nagyobb élelmiszerüzlet az emeleten.

A három fő rész (parkolás-kiszolgálás, piac, rendezvényközpont) között infrastrukturális és vizuális kapcsolatok egyaránt kialakultak. Az infrastrukturális ellátottság biztosítására az egész házban egységes, átmenő, függőleges közlekedő, gépészeti és szerkezeti magok épültek ki.

A felső két szinten több korszerűtlen jelenlegi intézményt kiváltó rendezvényközpont, külső tetőkert és lobby épült ki: ezeken a területeken egy városi művelődési ház és egy profitorientált rendezvénytér együttese fog üzemelni. A multifunkciós színház- és koncertteremben az igényeknek megfelelően számos elrendezési módra nyílik lehetőség.

 

Főhomlokzat - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

Szálcement - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

 

Építészeti és városépítészeti alapelvek

Az új épület nem hagyományos vásárcsarnok, hanem vegyes funkciójú, integrált és kompakt intézmény. A vegyes programhasználat helyenként vegyes térhasználatot is eredményez az épülettömbön belül, amit a nagy belmagasságok és a vertikális közlekedőkapcsolatok tovább hangsúlyoznak. A piac egy egységes, vízszintes tetőlemezzel fedett csarnoktér, melyben az árudacsoportok kisebb egységekként jelennek meg. A rendezvényközpont minden irányból látható mint önálló, lebegő kubus: számos funkciót és különböző belvilágot magába foglal, de egységes külső héja csak a bejáratoknál nyílik fel.

Az épület kifelé, a tér felé fordul, azzal egybenyitott, transzparens: többféle értelemben olyan középület, mely programjává tette a nyitottságot. Ez egyaránt tetten érhető a vizualitásban (üveghomlokzatokkal és mindenirányú átjárhatósággal), kontextuális értelemben (a Promenád-Lobby-Tetőterasz térfolyam összefüggő, nyitott köztér jellegében), és a terek flexibilitásában (a változtatható piaci árudákban és a multifunkcionális rendezvényközpontban).

A nyitottság ideájának legfontosabb építészeti eleme az „őszinteség”: az épület minden rendszerét meg akarja mutatni – legyen szó a közlekedésről (például kívülről is érzékelhető panorámaliftekről vagy a lobbyról), a tartószerkezetről (a térben megjelenő raszterhálóról, a látszóbetonról, az acélvázakról) vagy a funkciókról (a piaci áru frissességéről és a koncert vagy színház hitelességéről). 


Piaccsarnok földszint - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

Piaccsarnok földszint - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

 

A város főtere és a piac intézménye hagyományosan találkozási pont, ahol nézni és nézni hagyni (láttatni) alapvető, természetes igény. A nyitottság így befogadókészséget is jelent olyan értelemben, hogy az épület a nagyon színes piac és kultúra neutrális háttere szeretne lenni. Ezért egységes a különböző részek karaktere, ezért visszafogottak a tónusok, ezért kerül hangsúly a fényre és a látásra (átlátszóságokra, tükröződésekre, a természetes fény változására és az árnyékokra, faktúrák kiemelésére).

A háttérként értelmezett épület egyben a vásárcsarnok archetípus „elanyagtalanítását” és szó szerinti kifordítását is jelenti, vissza próbál térni a szabadtéri, vagyis transzparens piac ideájához, miközben nem tagadhatja meg épített jellegét sem.

Mivel a piac vendégforgalmát két szintre kellett elosztani, a galériát vonzóvá kellett tenni nyilvánvaló hátrányos pozíciója ellensúlyozására. Itt a célblokkok mellett vizuális hangsúlyt is ki kellett alakítani, egyfajta piano nobile jelleget, ami itt vonzó, látható, kiemelt megjelenésű, főszint jellegű emeletet jelent. Ide kapcsolódik (majd) a Promenád teljesértékű köztéri bejáratként, ahonnan a három szint belmagasságú lobby egyaránt előtere a piaci galériának és a második emeleti rendezvényközpontnak, valamint a megemelt bejárati szint segítségével a tömegek tartózkodására alkalmas terek kiürítése is egyszerűbbé válik. A Promenád közvetlen, akadálymentes, formailag is hangsúlyozott kapcsolódást jelent az 1. emelet számára.

Összegezve az alapelveket: az épületnek úgy kellett illeszkednie a zárt kisvárosi tömbstruktúrába, hogy közben megnyílik a főtér felé, a térszintet szervesen összekapcsolja a felsőbb használati szintekkel, a többféle programot egy fedél alá hozza. A komplexum minden szintje a funkcióból adódóan közterületként kezelendő: a köz számára nyitott.


Előcsarnok - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

Lobby 2. emelet - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

 

 

Tartószerkezet mint építészeti és urbanisztikai eszköz

Az épület egységes rendszerben, jellemzően monolit vasbeton szerkezetből valósult meg. Az egységes rendszer azt jelenti, hogy noha a mélygarázs, a piac és a rendezvényközpont alaprendszerei különböző követelményeket támasztanak, a teljes épületen egy széles, 10,6 méteres fesztávú derékszögű raszter vonul végig. Ez a rács látható és értelmezhető mindenütt: a tektonikus működést hangsúlyos gombafejek mutatják, a szerkezet előadja magát. Ezt hangsúlyozza esztétikailag az őszinte látszóbeton felület. A raszter szigorúságát a piaccsarnok diagonális mintájú rácsos födéme oldja: ebbe illeszkednek a gombafejek és a tetőteraszra nyitó felülvilágítók áttörései.

A rácsos födémet oldalt karcsú pillérek támasztják alá, melyeket ferde acél dúcok merevítenek. A hosszú oldalhomlokzat burkolatainak osztása a belső váz ezen logikáját követi: a csarnoki rész oldalán áttörten, a hátsó zártabb, falas rendszernél sík mintaként. Az egységes felületbe integrálódik a burkolat, az árnyékolás, a bejáratok és az épületgépészeti kamrák. Így az épület – vállaltan nagy léptéke ellenére – a környezet kisebb telekosztására is érzékeny.

Acélváz három fontos helyen jelenik meg. Egyrészt a főhomlokzaton keresztül és az épületbelsőből is érvényesülő, teljes mértékben üveggel burkolt vendég panorámafelvonók, valamint a hozzájuk kapcsolódó hidak látszó szerkezeteként. A másik, kívülről is meghatározó acélszerkezetű rendszer a függönyfalak háttérváza, melynek elsődleges feladata a minél nagyobb átláthatóság biztosítása volt. Jelentős méretű acélszerkezet épült még a rendezvényközpont nagytermének lefedéseként. 

 

Piaccsarnok 1. emelet - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

Rendezvénytér - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

 

Látványos anyagszerűség

Az épületbelső – és a Promenádnál a külső – megjelenésének meghatározó eleme a monolit beton. A világosszürke látványbeton tartószerkezetek rendszerét a homlokzatokon színben hangolt, nagytáblás, szerelt szálcement-burkolat követi. A főbejárat előtti térburkolat szintén színben hangolt, nagytáblás, szálerősítésű, egyedi betonburkolat, melynek megfelelője a belsőben öntött műgyanta vagy nagytáblás beton-greslap.

A fémszerkezetek függönyfali pozícióban alumíniumszínű festést kaptak, tartószerkezeti és így tűzvédő festéssel ellátott helyzetekben az acélt matt szürke bevonattal látták el. Az üvegezett belső ajtók és falak profiljai alumínium szerkezetűek és natúr felületűek. Ugyanígy alumínium anyagú a homlokzatokon alkalmazott terpesztett lemez és ennek támaszrendszere: ezek burkolatként, árnyékolóként és gépészeti szellőzőfelületként is használatosak, így egységes külső megjelenést eredményeznek. Ugyanakkor, nézőponttól és időjárási viszonyoktól függően változik átlátszóságuk és tükröződésük: az effektív, műszakilag hasznos szerkezet egyúttal affektív is, vagyis a semleges épületkülső hatását esztétikailag gazdagítja.

A rendezvényközpont doboza szintén így működik. A semleges és egységes fehér kubus minden kapcsolódó térrészbe beékelődik, de az egyszerű vakolat csillámló lakkos bevonata állandóan változó hatást ad. Ugyanakkor ez a hatás nem csak és nem elsősorban közelről fontos: a cél a kimagasló, húsz méter magasan lévő felületek csillogása által a doboz városi léptékben történő elanyagtalanítása.


Terasz - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely


Terasz - építész: Bun Zoltán (Firka Építész Stúdió) - fotó: Schöff Gergely

 

A fehér kubuson belül, a rendezvényközpontban csak részben folytatódik az épületet uraló beton-fém esztétika: az előcsarnokban faburkolatok, padlószőnyeg, fehér mobilfalak és akusztikus álmennyezet is „lágyítják” a szikár alaprendszert. Még beljebb, a multifunkcionális nagyteremben minden felület fekete. Itt az anyagot az infrastruktúra jelenti.

Mivel a Promenád-sétány, a lobby és a tetőterasz hármasa köztér lesz, a nyitott ház koncepció legfontosabb eleme, így ennek megjelenése egységes. A padló- és ülőfelületeket meleg tónusú, kőhatású, nagyméretű greslap fedi, melynek üres kültéri fugái a beltérben is sötétek – hangsúlyozva a terek folytonosságát. Mindhárom térrészen fa ülőfelületek és intenzív növényfelületek jelennek meg. 

Végül az épületet és környezetét leginkább el-nem-választó és saját anyagiságát leginkább lebegtető üvegről kell szólni. A nagyméretű homlokzati függönyfalak nem egyszerűen átlátást biztosítanak vagy tükröt tartanak, hanem ezáltal a tér részévé teszik a piaccsarnokot és a lobbyt is. 

Bun Zoltán PhD

 

A teljes műleírás itt érhető el.

Az építés közben készült képek két részben közöltük itt és itt.

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »