építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Vissza a vályoghoz

A szalma, a kender mellett egyre divatosabb a vályog használata is, illetve a vályogépítkezéshez való visszatérés. Egyelőre még csak sporadikus példák mutatkoznak, de a klímakatasztrófa fenyegető veszélye és a fenntartható fejlődés miatt egyre fontosabb lenne, hogy újra felfedezzük és kihasználjuk természetes, ősi építőanyagainkat. 

Nemcsak a népi építészet divatjának feltámadása, de a klímáért és a környezetért való aggodalom, valamint az energiafelhasználás kérdése is egyre inkább arra inspirálja az építészeket, építőanyag-gyártókat és az építkezési folyamatokban részt vevő szakembereket, hogy kevésbé környezetszennyező, alternatív anyaghasználatban gondolkodjanak. Ez nem feltétlenül új anyagok gyártását, kifejlesztését jelenti, hanem a régi, sokszor ősi építőanyagokhoz való visszatérést.


Kívülről nem is muszáj, hogy látszódjon, vakolni is lehet.

 

A vályogépítés gyakorlatilag egyidős az emberiség történelmével. A régészek feltártak olyan 5-6 ezer éves épület maradványokat Ázsiában és Mezopotámiában, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az ősi földművelő népek abból építkeztek, ami a kezük ügyébe került: fából, nádból, szalmából és sárból.

Korábbi cikkeinkben írtunk már a szalmaházak, a kenderházak nemzetközi és hazai reneszánszáról, ami szintén a zöld gondolkodás és a fenntartható fejlődés mára alapkövetelménnyé válásából fakad. 


A vályog kiválóan őrzi a meleget.

 

Európaszerte épülnek óvodák, iskolák, sőt felhőkarcolók is fából, s egyre erősebb a fával kombinált egyéb természetanyagfelhasználás is. 

Bécsben nemrég elkészült az első favázas, szalmahőszigetelésű, 24 emeletes irodaépület, Lengyelországban pedig most fejezik be Európa legnagyobb, 11 ezer négyzetméteres iskolájának megépítését fából, és további tíz óvoda épül egy sikeres gdanski óvoda- és iskolaprojekt nyomán. Az európai példák láttán Pécelen is hamarosan megépül egy favázas, vályogtechnológiával kombinált óvoda, majd egy iskola és egy kollégium építése következhet Magyarországon. 


Irodaház Bécsben fából.


Lengyelországi óvoda fából Zoryban.

 

Hogyan lehet vályogból építkezni?

A vályog az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga, mely három dologból áll: agyagból, iszapból és homokból, illetve ezek 40-40-20 százalékos arányából. Vályogból úgy lehet építkezni, hogy magához a vályoghoz valamilyen rostos anyagot kevernek. A vályogot leggyakrabban vályogtégla és vályogvakolat formájában használják fel, de ismert még a nádszövet közé döngölt vályogfal is. A nyugati keresztény európai országokkal szemben — ahol elterjedését a kezdetektől fogva a kő- és téglaépítkezés nagymértékű elterjedtsége gátolta — a vályog ősi és domináns építőanyagnak számított Fekete Afrikában, Dél-Amerikában, a Balkánon, Indiában, a távol-keleti országokban, a keleti szláv népeknél és az arab világban. Magyarországon a 80-as években gyakorlatilag eltűnt a vályogépítés, mára azonban már kurzus is van ezzel kapcsolatban.

Minden építési technológiának megvan a maga hátulütője is, a vályognak eddig az volt, hogy sokkal hamarabb, könnyebben vizesedett, ezáltal penészessé, s így egészségre károssá válhattak a lakások. Ezt a problámát azoban a mai, modernebb szigetelőanagok meg tudják oldani. 


Tipikus falusi vályogház, 600 ezer van belőle az országban.

 

Talán nem gondolnánk, de 600 ezer vályogház van ma Magyarországon szerte vidéken, ami több, mint amennyi betonpanel épület. Ezeket a megfelelő átalakítással, szigeteléssel csodálatosan modern házakká lehetne varázsolni, nem mellesleg ezzel nem növelve a már amúgy is igen súlyos ökológiai lábnyomunkat. 

A vályogházban gondolkodóknak azért kompromisszumot is kell kötniük, ugyanis vályogból nem lehet emeletes házat építeni, de ma úgyis újra nagy divatjukat élik a földszintes házak. Viszont egy vályogház energiahatékonyabb, jobban megtartja a meleget, tartósan húsz fokot tud produkálni akkor is, ha kint például 12 fok van.


Vetik a vályogot, készül a vályogtégla.

 

A mai vályogépítési technikák gyakorlatilag alig térnek el a több évezreddel ezelőtt alkalmazott technológiáktól. A vályog vakolásához használt sárba ma már ritkábban kevernek állati eredetű szerves trágyát. A nádból kirakott falra is fel lehet tapasztani az ocsúval összekevert sarat.

Az ősi technikák felújítása és azok felhasználása sokkal kifizetődőbb, mint a hagyományos égetett téglák beépítése. Az egyik ezzel foglalkozó portál szerint ha valaki 100 négyzetméteres lakóházat akar építeni, mai árakon akár 20 millió forintba is belekerülhet maga az építőanyag. Ha viszont valaki olyan területet választ az építkezéshez, ahol adott az agyag és vályogot vet, lehet, hogy az egyéb kellékek (fagerenda, nád) megvásárlása után csak tized annyi pénzt ad ki, mint aki a hagyományos építési módot választja. A vályog alapanyagát már géppel keverik és egy vályogvető gép akár kétezer vályogtéglát is elkészíthet egyetlen nap alatt. A préselés során egyre több nedvesség távozik belőle és hamarabb megszárad a napon, mint a hagyományos kézzel vetett vályogtégla.

vélemény írásához jelentkezzen be »