Épületek/Középület

A Janus-projekt – Rapperswil-Jona Városi Múzeum, bővítés-felújítás

1/18

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
?>
mlzd architects építésziroda
?>
1/18

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

A Janus-projekt – Rapperswil-Jona Városi Múzeum, bővítés-felújítás
Épületek/Középület

A Janus-projekt – Rapperswil-Jona Városi Múzeum, bővítés-felújítás

2012.03.06. 15:32

A Zürichi-tó partja mellett fekvő, történelmi múlttal rendelkező településen található a Rapperswil-Jona Városi Múzeum. A 13. századból származó erődítmény-együttest a megváltozott funkció, korszerű követelmények és a leromlott műszaki állapot okán kellett felújítani, bővíteni. A városi szövethez, régi épületekhez nem csak fizikai, de szellemi pluszt is adó tervet az :mlzd architects építészei készítették.

Janus-projekt: A Rapperswil-Jona Városi Múzeum felújítása és bővítése

A mai Rapperswil-Jona Városi Múzeum együttesét alkotó épületek története több mint 700 évre nyúlik vissza, a múzeum átszervezésére, bővítésére és felújítására 2010-2011-ben kerülhetett sor.

 

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
1/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
2/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
3/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
4/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
5/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

 

 

A Zürichi-tó partja melletti város, Rapperswil falain belül a 13. század végén kezdték el felépíteni a kis erődített együttest. Eredetileg egy megerősített toronyból és egy lakóházból állt, melyeket a városfal tövében emelt kiszolgálóegység kötött össze. A 16. századig hozzáépült számtalan helyiség nagy része napjainkig megmaradt, és belőlük hozták létre a múzeumot 1943-ban. A múzeumként való újfajta használat több beavatkozást is igényelt, melyek közül az egyik legjelentősebb az 1960-ban végzett átalakítás volt. Ekkor kapott az összekötő épület egy historikus, „középkori" álhomlokzatot favázas, nyitott galériás utánzattal.

2002-re nyilvánvalóvá vált, hogy az ingatlan, melyet utolsó tulajdonosa után „Breny" néven ismertek, alapos felújításra szorul. Mindemellett jelentős szerkezetbeli hiányosságokra is fény derült, főleg az összekötő épület 1960-as átalakításához kapcsolódóan. Másik megoldandó probléma az volt, hogy az épületek alaprajza, mely az idők folyamán fokozatosan bővült, alakult, meglehetősen bonyolulttá tette a közlekedést, ellehetetlenítve a biztonsági szabályok betartását vagy a mai muzeológiai követelmények kielégítését. Ezzel párhuzamosan a politikai döntés, azaz a két város, Rapperswil és Jona egymáshoz csatolása egyre gyorsabban öltött alakot, s meg is valósult 2007-ben. Így tehát a múzeum felújítása a két település első közös munkája volt, mellyel a jövő helyi kultúrpolitikájának alapjait is lefektették.

 

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
6/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
7/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
8/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
9/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

 

 

A Janus-projekt 2007-ben nyerte meg a tervezésre kiírt pályázatot, koncepciója a Rapperswil-Jona Városi Múzeum közösségi életben betöltött szerepéhez méltó, új profilt biztosított az intézménynek. Építészeti kialakításának célja, hogy a kultúra iránt érdeklődő emberek figyelmét megragadja, akik nem torpannak meg a városhatárnál, emellett feltett szándéka, hogy a múzeum és a város a kirándulások vonzó célpontjává váljon. Az újonnan emelt épületrész érzékenyen illeszkedik a történelmi szövetbe. A város sziluettjét, vizuális hatását befolyásoló északi látvány érintetlen maradt. A ház visszafogottan simul a keskeny óvárosi utcácskák által meghatározott historikus háttérbe. A megváltozott terepkialakítással és az ízléses bronz homlokzatburkolattal az épület új hangsúlyt helyez közvetlen környezetére, s a kortárs múzeumegyüttes jól felismerhető főbejáratává válik.

Azonkívül, hogy új főbejáratnak ad helyet, a most elkészült épületrész a Breny-ház és a Breny-torony számára is akadálymentes megközelítést biztosít. A teljes komplexum új elemeként a „Janus" egy korszerű, egész évben működő múzeum minden épületüzemeltetési és működtetési igényét kielégíti, így téve lehetővé a múltból örökül megmaradt épületrészeknek, hogy koruk hiteles szemtanúiként létük ma is indokolt legyen. Ez a történelem tiszteletén alapuló szemléletmód határozta meg az új épület formáját is, mely a régi részek oldalhomlokzataiból bontakozott ki. Homlokzatát és tetőzetét úgy alakították ki, hogy a meglévő nyílászárókat sehol se keresztezzék.

 

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
10/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
11/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

 

 

A most létrehozott helyiségek tovább gazdagítják a múzeum spektrumát mind a terek, mind a tájolás, mind a kurátorok rendelkezésére álló lehetőségek tekintetében. A földszint például számtalan funkciónak tesz eleget. Miután beléptek az épületegyüttesbe, a látogatók rögtön a két szint magas fő helyiségbe mennek át. Központi helyzetéből fakadóan, és mivel itt van elhelyezve a város makettje, ez a szoba különösen alkalmas kiindulópont a vezetett látogatások kezdetéhez, vezessenek akár a múzeumon belül, akár ki, a városba. Jelentősebb rendezvények esetén a termet az elő-udvarral vagy a galériaszinttel együtt is lehet használni.

A központi termet sok különböző helyiség egészíti ki, melyek számtalan eltérő kiállítási funkció megvalósítását biztosítják. Jó példa erre a második emelet, ahol a szobák falait rengeteg ablakkal látták el, csodálatos kilátást nyújtva a városra. A harmadik szint fényárban fürdik, ami egyrészről lehetővé teszi, hogy a Breny-ház korábban nem látható, lenyűgöző ácsszerkezetében gyönyörködjünk, másrészről pedig a kortárs tartalmak modern bemutatására ad alkalmat. A természetes fény különböző minőségeinek játéka újabb érdekes dimenzióval látja el az épületet a nap és az évszakok váltakozása folyamán.

 

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
12/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
13/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
14/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
15/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda
16/18
Rapperswil-Jona Városi Múzeum - tervező::mlzd architects építésziroda

 

 

A tetőn át bejutó szórt fény és a szintek között áramló világosság szándékosan teremt kontrasztot a régi épületekkel. Először is ez megkönnyíti az embereknek az épületegyüttesen belüli tájékozódást, másodszor pedig az új elem tisztán elválik a régitől, hogy kihangsúlyozza az utóbbit. Így mikor a régi épületekbe lépünk, egy élvezetes időutazás veszi kezdetét, vissza a múltba. A téri utalások segítségével az új rész felkelti a látogatók kíváncsiságát, és arra ösztönzi őket, hogy a felfedezés útjára lépjenek. A változatos, irányított kitekintés váratlan perspektívából és látvánnyal tárja elénk a várost. Arra motiválja az embert, hogy felkerekedjen, járja körül a múzeumot, ismerje meg az épületeket és a bennük megrendezett kiállítást.


földszinti alapterület: 370 m2 (régi épületek 290 m2, új épület 80 m2)

mlzd architects építésziroda
17/18
mlzd architects építésziroda


összes alapterület: 990 m2 ( régi épületek 820 m2, új épület 170 m2)
új épület homlokzata: 200 m2
kivitelezés költsége (a kiállítással együtt) 5,8 millió CHF
tervezők: :mlzd architects építésziroda
kivitelezés éve: 2011
Tervezők: Pat Tanner, Andreas Frank, Monica Udrea, Daniele Di Giacinto, Carol Hutmacher, Claude Marbach, Roman Lehmann, Regina Tadorian, Réne Robeck, Julia Wurst, Beat Junker, Frederike Kluth
fotók: Dominique Marc Wehrli


 

Vélemények (12)
Pákozdi Imre
2012.03.11.
15:14

Utcácska vagy teresedés - mindenesetre létezett, a hatvanas evekben épített összekötő tag előtt. Valószínűleg ez egy zug volt, amely a várfalhoz vezetett, és amelyet félig beépítettek a két, valóban régi épületet összekötve. Ezt a hajdani zugot pakolta tele a ma épitésze ezzel az inadekvát lyukkártya*-várral. A bejárat - nos, igaza van, masik. Az a járdabetét tényleg egy mély-járatú és alacsony, lényegében elrejtett csapóajtóhoz vezet, amit nem vettem észre. Ha az a FŐBEJÁRAT, akkor ez a megoldás nem más, mint a posztmodern jegyében elkövetett altesti erőszaktétel a történelmi értékű épített örökségen. * miután egyetlen hozzászóló sem reflektál a prizma felszínét illető "digitális" és a "lyukkártya" hasonlataimra, sőt, "másik" félre is érti azt, felmerül a gyanú, hogy nem értik, mire hivatkozom. Nos, az 1960-80-as évek számítástechnikája előszeretettel használta a lyukkártyákat és a lyukszalagokat. Ezeken pontszerű lyuksorozatok ábrázolták a betűjeleket. A lyukkártya eredetileg amúgy a XIX. sz. végének szövőipari találmánya: fából készült lyukkártyák vezérelték a nyüstök emelését, ezzel szabályozva, hogy a vetülék-fonál (a keresztirányú) mely láncfonalak alatt ill. felett haladjon át.

másik
2012.03.11.
16:01

@Pákozdi Imre: - - - - "Utcácska vagy teresedés - mindenesetre létezett" -- nem, nem létezett: "Eredetileg egy megerősített toronyból és egy lakóházból állt, melyeket a városfal tövében emelt kiszolgálóegység kötött össze." - - - - "digitális" és "lyukkártya" -- értem és tudom mire vonatkozott, de többedszerre is azt tudom írni hogy a megoldás nekem sokkal inkább analóg: azaz a digitális technikát pusztán formailag valamennyire idéző lukacskák helyett sokkal hangsúlyosabb annak a tömegképző ereje: azaz a magastető megidézése, aztán a függőleges fal dekonstruálása, az ablakokat minél inkább érintetlenül hagyó, azokat felszabadító módon. - - - - "altesti erőszaktétel" -- na ez az a nívó ami miatt azt gondolom hogy felesleges is volt az egész diskurzusba belemennem: nem érvek, de indulatok, nem együttgondolkodás és 'hozzászólás', de zsigeri ideg és odamondás. lehet ezt is - mint írtam, azt sajnálom hogy elsőre félreértettem, és véleménynek, hozzászólásnak gondoltam.

Pákozdi Imre
2012.03.11.
16:57

@másik: Másik, maga ebben az esetben annyira nem hajlandó megérteni és belátni a legegyszerűbb dolgokat sem (ld. a fentebbi két első tézisét), hogy az csak na. Ettől teljesen függetlenül szíveskedjék mellőzni vagy legalábbis fékezett habzással végezni irályom minősítését. Én ui. - az engem sértő megjegyzésektől eltekintve - nem írásokat, véleményeket, hanem épületeket, épített strukturákat minősítek. Méghozzá igenis, a rám tett benyomások alapján. Amely benyomások természetesen nem tisztán esztétikaiak, hanem soktényezősek: a történelmi múlt, a funkciók, a tér kezelése, alak, forma, megvilágítás, konzisztencia, illeszkedés (amelynek a hiánya is lehet nyerő, de ritkán), költségek, színvilág, szándék, kreativitás, textúra, arányok, hadd ne folytassam. Ezt a projektet az eredménye felől kétségbeejtően rossznak találom, és ezen véleményem igenis szubjektív hangú, hangulati elemeket tartalmazó írásban fejezem ki. Miért? Mert az építészet ugyan komplex megítélést kívánó, ám maga is nagyon erős esztétikai vonatkozásokkal bíró diszciplina.

másik
2012.03.11.
17:03

@Pákozdi Imre: van tanulnivalóm: ön viszont megért és belát. én tehát: tanulok és csendben maradok. ámen.

Pákozdi Imre
2012.03.12.
05:39

@másik: Tisztelt másik, kérem, ne így hagyjuk abba. Lehet, hogy én adott esetben dúvadként bírálok, de higgye el, ez még mindíg jobb, mintha megjegyzés nélkül mennénk el amellett, ami nem tetszik (vagy tetszik). Az a lyukkártya-motívum kétségtelenül felidegesített: ez ui. a XX. század második felének a matyóhímzése, gépi kivitelben. Aki ezt formaelemnek látja - pláne tervezi - kb. úgy jár el, mintha Bergengócia Közlekedési Minisztériumának új épületét játékosan huncut autóábrákkal díszítené. Az új átkötő pavilon, az a csupa lépcső prizma a sunyi kis főbejáratával a szememben a posztmodern lekicsinylő vállonveregetési kísérletei közé tartozik, amellyel évszázados struktúrákat tesz idézőjelbe és aláz meg. Régi házak kortársi kiegészítése, továbbgondolása valószínűleg a mai középeurópai építészet legizgalmasabb fejezete. Én legalábbis eleget jártam mostanában Berlinben ahhoz, hogy - jó és rossz példák nyomán - így gondoljam. A cikkben ismertetett átkötő elem, tehát a Janus arcú prizma (ah, míly szeliden unalmas kis szabvány-házacska a várfal felől...) a rossz példák közé tartozik, mert alakja, színe, textúrája, elhelyezése, tömege egyaránt kifogásolható.

FenyvesiHK
2012.03.12.
15:47

@Pákozdi Imre: Sokáig gondolkodtam,hogy beleavatkozzam-é? Megpróbálok mediátorként megszólalni. Az épület szándéka szerint mindenképpen finom eszközökkel operál, én ilyennek látom a lyuksorok rímelését az évszázados falak téglatextúrájára. Ám kétségkívül van az egészben némi polgárpukkasztás, a fogalom klasszikus dadaista értelmében. Ez még nem volna baj. Ha turistaként odalátogatok és szembetalálom magam ezzel a szoborszerű épülettel, megállítana, meghökkentene, minden bizonnyal nagyon tetszene is a merészsége, a sohasemvoltsága meg a precíz svájci részletei. Városlakóként már nem biztos, hogy ugyanígy lelkesednék naponta arra járva, még talán félnék is tőle. Van abban valami, csak mostanában megfogalmazható aggály, hogy ezek az épületek mennyire bírják majd ki a múló időt. A kor a gyors váltásokra épít.A tegnapi mobiltelefon mára múzeumi tárgy. A fejlődés felgyorsulása a műalkotásokat is kíméletlenül rostálja, bizonyos évtizedek szinte nyomtalanul kezdenek a süllyesztőbe kerülni, mint például a cikkben említett 60-as évek, pedig az akkor építettek ugyanolyan megbecsülést élveztek, mint ez a pályázati munka. A disszonancia abban is leledzik, hogy ez az összekötő kiegészítés egy maradandó történelmi eseményt rögzít. A két 13. századi település összekapcsolását. Vajon 50 év múlva mit gondolunk erről a formáról, anyagról,ami lévén bronz,addigra gyönyörű patinát kap, de jót tesz-e az majd neki? Egy biztosnak látszik, amiket összeköt, az a két épület akkor is a maihoz hasonló érzéseket fogja kelteni a szemlélőben. Azért meghökkenni is jó, emeli az adrenalint.

zapata
2012.03.12.
16:18

@FenyvesiHK: Azért van jobb dolog is a meghökkenésnél, mondjuk egy valóban jó épületet látni. Nem úgy tűnik, hogy ez a nyaktag az lenne.

Pákozdi Imre
2012.03.12.
20:34

@zapata: Igen és nagyon megfontolandónak tartom Fenyvesi eszmefuttatását az idő patinás fognyomáról: "A fejlődés felgyorsulása a műalkotásokat is kíméletlenül rostálja, bizonyos évtizedek szinte nyomtalanul kezdenek a süllyesztőbe kerülni, mint például a cikkben említett 60-as évek, pedig az akkor építettek ugyanolyan megbecsülést élveztek, mint ez a pályázati munka ... Vajon 50 év múlva mit gondolunk erről a formáról, anyagról, ami lévén bronz, addigra gyönyörű patinát kap, de jót tesz-e az majd neki?"

Pákozdi Imre
2012.03.07.
21:39

Közlekedni az épületben mindenesetre továbbra is bőven lehet: a beltéri fényképek jóformán mást sem mutatnak, mint lépcsőket, folyosókat, ajtókat és belépőket. Restaurálni is klassz lehet itt, az a műhely nagyon vonzó, egyterű, mégis barátságos, minden bizonnyal kellemes munkahely. Hogy a múzeum rendelkezik-e kiállítóterekkel, nem világos, bár a szöveg váltig állítja, hogy igen. Sőt, e kiállítótereknek állítólag sok-sok ablakuk is van, ami ugyan megnehezíti az installációk elhelyezését, ám garantálja a szép kilátást a tájra. És hát mi is kell más egy helytörténeti múzeumba? Schöne Aussicht, sok lépcső, amelyekkel elérhetjük az épületen belüli legpatinásabb kilátóhelyeket, pl. a régi tornyot. Ja, és persze, kell a blikkfang. Annak pedig jól szolgál az a digitális kényszerképzeteket keltő otromba prizma, amelynek egyetlen vizuális funkciója a környezetétől való elkülönbözés, tehát a meghökkentés. Kifogásaim számtalanok, de legyen elég csak annyi, hogy ennél durvábban elállni egy ősi utcácskát nem is lehetne, mint ahogy ez a lyukkártya-emlékmű teszi.

szöszmöszmackó
2012.03.10.
21:39

@Pákozdi Imre: Hát egy történelmi utcácskát elállni tényleg nagy bűn volna, itt viszont nem ez történt. Ez egy kis teresedés, zug volt, ami eddig is csak a két épület megközelítésére szolgált. De tovább megyek, itt nem egyetlen (vizuális) funkció van és nem a hatásvadászat a lényeg. Két település egyesül, ennek az eseménynek akarnak emléket álltani. A helyszín adott, az építészek pedig jó érzékkel terveznek egy bővítményt, amely a saját korát (a településegyesítés korát) reprezentálja és rakja egy várostörténeti áttekintő "vitrinbe" a következő generációknak. Nincs digitális kényszerképzet: a 2000-es évek eleje (nálunk közepe) óta a szoftverekkel nem csak rajzol az építész, hanem tervez is. Ha ennek a kornak kell emléket állítani, miért ne lépné ezt meg egy tervező? Attól, hogy történelmi a környezet, még nem kell a múltban élni. Két különbözőt egy harmadik különbözővel kötünk össze. Illeszkedik-e a bővítmény a környezetébe? Persze, hiszen a hagyományos beépítést, a szomszédos oromfalat viszi tovább, töri meg - ha már prizma. Ha pedig ő otromba, akkor a szomszéd is az - na ugye, hogy nem?

Pákozdi Imre
2012.03.11.
06:22

@szöszmöszmackó: A digitális kényszerképzet a toldalék-épület külső falát borító lyukkártya-motívummal áll elő. Ez a hatalmas prizma egy lávaömlés vagy meteor-zuhanás erőszakosságával toppant be két emberi léptékű és emberszabású épület közé. Még az eredeti járdabetét is látható, ahogy eltűnik a mindent letaposó, alaktalan aranyrög alatt.

másik
2012.03.11.
08:23

@Pákozdi Imre: az itteni hozzászólások persze nem kötelezően kell hogy tartalmazzanak konzekvens érvelést vagy higgadtságot, azon mégis el lehet tűnődni hogy vajon _érdemes-e_ egy indulatömlennyel előrukkolni? („lávaömlés vagy meteor-zuhanás erőszakosságával”, „mindent letaposó, alaktalan”) mondom, lehet: de hogy az épülethez való közeljutásban és a párbeszédben _sem_ segít, az is biztos. különösen érdekes ha a fentieket szembesítjük a szövegből kiolvasható és a képeken látható valósággal: - - - - „elállni egy ősi utcácskát” – ahogy fentebb is utaltak rá: itt sosem volt „ősi utcácska” - volt ellenben egy vitatható értékű hatvanas évekbeli mű-műemlék, ami hasonlóságot próbált mímelni. - - - - „digitális kényszerképzet” „lávaömlés vagy meteor-zuhanás erőszakosságával” – a toldalék ha valami, hát inkább _analóg_: metszetszerkesztésének lényege az ablakok kiszabadítása, az azokhoz való igazodás: az új épületrész egyik fő üzenete tehát (a bejárat kiemelésén túl) az alkalmazkodás. - - - - „Hogy a múzeum rendelkezik-e kiállítóterekkel, nem világos, bár a szöveg váltig állítja, hogy igen” – hát, nem muszáj neki hinni... tudjuk ezt (is) jobban mint az üzemeltetők és a tervezők ;). azt azért érdemes megfontolni, hogy a cikk – és a fotók – jelentősrészt az újonnan beépített, elsősorban közlekedőfunkciót ellátó épületrészről szólnak, talán ezért látszik a fotókon annyi lépcső… - - - - „Még az eredeti járdabetét is látható, ahogy eltűnik a mindent letaposó, alaktalan aranyrög alatt” - az "eredeti", ugyanakkor gyalázatosan "eltűnő" járdát úgy hívják: főbejárat… a járda ugyanis _nem_ régi, és _nem_ a semmibe vezet, hanem a főbejárathoz (a fotókon zárva látszik).

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk