Nézőpontok/Tanulmány

Az „elveszett évtized”: Haiti tíz évvel a földrengés után

1/14

A romos elnöki palota 2010. január 28-án; a háttérben ideiglenes felhúzott sátorváros. Fotó: US Navy, via Wikimedia Commons

?>
A romos elnöki palota 2010. január 28-án; a háttérben ideiglenes felhúzott sátorváros. Fotó: US Navy, via Wikimedia Commons
?>
A háttérben: a katolikus katedrális romjai a földrengés után. Az előtérben balra: a székesegyház 1924 előtt. Az előtérben jobbra: az SCF Arquitectos terve az újjáépítésre
?>
Segundo Cardona vezetésével készült terv a Notre Dame de l’Assomption székesegyház újjáépítésére. Kép © SCF Arquitectos
?>
A Segundo Cardona vezetésével készült terv a Notre Dame de l’Assomption székesegyház újjáépítésére. Kép © SCF Arquitectos
?>
A Kerns Group Architects és a Studio Drum Collaborative az episzkopális székesegyház újjáépítésére. Kép:  Studio Drum Collaborative
?>
A 2019 végén átadott Igazságügyi Palota. Forrás: UCLP Facebook
?>
A Kereskedelmi és Pénzügyi Minisztérium építés közben, 2016-ban. Fotó: UCLBP Facebook
?>
A Belügyminisztérium 2016-ban átadott épülete. Fotó: UCLBP Facebook
?>
A Cour de Cassation átadása 2015 júliusában. Fotó: UCLBP Facebook
?>
A Notre Dame d
?>
A haiti Kulináris Akadémia szintén mézeskalács-házban működik. Fotó: Columbia Gsapphti, 2017, a World Monuments Fund engedélyével
?>
Az Université Épiscopale d
?>
A Marche en Fer, azaz a Vaspiac állapota a földrengést követően. Kép: John McAslan + Partners
?>
A helyreállított piac 2011-ben. Fotó: John McAslan + Partners
1/14

A romos elnöki palota 2010. január 28-án; a háttérben ideiglenes felhúzott sátorváros. Fotó: US Navy, via Wikimedia Commons

Az „elveszett évtized”: Haiti tíz évvel a földrengés után
Nézőpontok/Tanulmány

Az „elveszett évtized”: Haiti tíz évvel a földrengés után

2020.01.14. 17:24

2010. január 12-én földrengés rázta meg a közép-amerikai Haitit. A mindössze 25 másodpercig tartó rengésben és utórengéseiben több mint kétszázezer ember vesztette életét és közel másfél millióan váltak földönfutóvá. Hol tartunk tíz évvel később? A helyzet alapvetően szomorú, de beszélhetünk néhány pozitív történetről.  

A 2010-es földrengés a világ egyik legszegényebb, politikai káosszal terhelt országát sújtotta, amelyen 2004 óta ENSZ-békefenntartók teljesítettek szolgálatot. (A katasztrófában a misszió helyi vezetői is életüket vesztették.) A rengés utáni hónapokban a világsajtó a felajánlások mellett a haiti káoszról szóló jelentésekkel volt tele. A túlélők nehezen vagy egyáltalán nem jutottak hozzá a segélyszállítmányokhoz, eszközök híján nehezen volt megoldható a mentés és a romeltakarítás, nem is beszélve a több százezer fő számára nyújtandó fedélről. A személyes tragédiák mellett az intézkedéseket nyilvánvalóan megnehezítette, hogy Haiti számos politikai és közéleti személyisége is a katasztrófa áldozata lett, valamint megsemmisült az épített infrastruktúra: Port-au-Prince-ben összedőlt az elnöki palota, a parlament, a legtöbb minisztériumi épület, a városháza, valamint a római katolikus és az episzkopális székesegyház. 

A romos elnöki palota 2010. január 28-án; a háttérben ideiglenes felhúzott sátorváros. Fotó: US Navy, via Wikimedia Commons
1/14
A romos elnöki palota 2010. január 28-án; a háttérben ideiglenes felhúzott sátorváros. Fotó: US Navy, via Wikimedia Commons

A tizedik évfordulón készült helyszíni riportok többsége azzal a keserű tanulságokkal zárul, hogy az átlagember életében nem sok változott a földrengést követő hónapokhoz képest. Haitin ma is százezrek laknak ideiglenes hajlékokban, sátrakban vagy hulladékokból összetákolt kunyhókban; az alkalmi munkából élők többségének kevés esélye van arra, hogy valaha is kiutat találjon ebből a helyzetből. Számtalan jóindulatú kezdeményezés nyújtott kisebb-nagyobb segítséget a helyieknek, jócskán találni külföldi támogatásból épült otthonokat is. De akadnak egészen hajmeresztő ellenpéldák is: egy független sajtóvizsgálat szerint az Amerikai Vöröskereszt, amely több mint félmilliárd dollárnyi adományt gyűjtött a katasztrófát követően, öt év alatt az ígért 132 ezer helyett összesen hat, azaz 6 darab házat épített a szigeten. 

Az átfogó újjáépítésnek számos akadálya van, és az országot megbénító adósságállomány, amelynek elengedéséhez 2015-ig kellett csatározni az IMF-fel, csak az egyik volt ezek közül. Haitin nagyon nehezen hozzáférhetőek a modern építőanyagok, a fa pedig mára szintén hiánycikknek minősül: az ország eredeti erdőállományának napjainkra kevesebb mint egy százaléka maradt meg. Komoly problémát jelentenek a rendezetlen tulajdonviszonyok is; nem csak a katasztrófában elpusztultakról van szó, akikről máig nincs megnyugtató kimutatás, de a külföldre menekült polgárokról is. 

„A földrengés után olyan sok lehetőség mutatkozott a szegénység csökkentésére" – mondta az amerikai NPR-nek Kesner Pharel, helyi közgazdász, aki „elvesztett évtizednek" nevezte az elmúlt tíz évet. Számos elemzővel együtt Kesner is rámutat: a rengeteg nemzetközi támogatásnak csak egy része érkezett meg az országba, ahol az adminisztratív hiányosságok, a hozzá nem értés és a korrupció következtében ennek is csak egy részét fordították valóban jóra. A nemzetközi adományok koordinálására Bill Clinton amerikai exelnök vezetésével felállt Interim Haiti Recovery Commission például már 2011 őszén feloszlott, és addig a felajánlott 4,6 milliárd dollárnak csak a 43%-át sikerült továbbítani – azaz ennyi érkezett ténylegesen meg.  „…az összeg nagy részét azonban még nem költötték el, a haiti kormányzat nem kapta meg a szükséges segítséget, és a haiti vállalkozásokat jellemzően figyelmen kívül hagyják a szerződéseknél"jelentette 2011 végén a Center for Economic and Policy Research. 2012 végére ez az összeg elérte a 6,4 milliárd dollárt, de sokan úgy látják: nem mindig a megfelelő helyre ment a támogatás. 

„…(a nemzetközi támogatásnak) kevesebb mint tíz százaléka folyt be közvetlenül a haiti kormányzathoz saját csatornáin keresztül; alig 0,6 százalék jutott el közvetlenül haiti szervezetekhez és vállalkozásokhoz projekttámogatásként.” Paul Farmer, az ENSZ különleges tanácsadójának jelentése, 2020. január 1.

 

Mi változott a rengés tizedik évfordulójára? Még Jovenel Moïse, Haiti jelenlegi elnöke is borúlátó ebben a kérdésben. „Az újjáépítésbe fektetett erőfeszítések ellenére a tragikus esemény sebhelyei velünk maradtak"mondta a CNN-nek 2020. január 12-én. „Tíz évvel később még mindig alapvető infrastruktúra és szolgáltatások hiányoznak a haiti nép életéből."

 

Főváros, középületek nélkül

A földrengésben Port-au-Prince szinte összes középülete elpusztult, nem egy esetben a használókkal együtt. A sokkot követően 2012 a nagy változások évének tűnt. A Haiti Libre a Karibi-térség legszebb országházaként méltatta a az új törvényhozási épület terveit, amelynek elhelyezték az alapkövét. A Sean Penn amerikai színész által alakított segélyszervezett, a J/P HRO (ma nevet változtatva CORE) külföldi munkásokkal bontani kezdte az Elnöki Palota romjait. Nemzetközi pályázatot írtak ki az elpusztult római katolikus székesegyház újratervezésére. 

A lendület még 2013-ban is tartott. A főváros újjáépítését felügyelő Unité de Construction de Logements et de Bâtiments Publics (UCLBP) bemutatta az új városközpont terveit. A Cité Administrative Port-au-Prince egy teljes új negyed felépítésével számolt a tengerpartot és a Nemzeti Palotát összekapcsoló Rue Champs de Mars sugárúttá alakításával; ennek mentén helyezték volna el a legjelentősebb kormányzati épületeket és közintézményeket.

 

Mi a helyzet hét év múlva, 2020-ban? 

A Notre Dame de l’Assomption székesegyház újjáépítésére kiírt pályázatot a Puerto Ricó-i Segundo Cardona (SCF Arquitectos) nyerte meg 2012-ben, aki az megmaradt homlokzati szakasz, valamint a hajó oszlopainak megőrzésével, kiegészítésével a réginél léptékében mértéktartóbb, posztmodern épületet tervezett. Azóta nem történt egyetlen kapavágás sem; a földrengésben elhunyt érsek utóda 2015-ben legalább húsz évre becsülte, amíg össze tudják gyűjteni az építkezéshez szükséges összeget. Nem épült meg az episzkopális Szentháromság-székesegyház sem, amelynek amerikai cégek, a Kerns Group Architects és a Studio Drum Collaborative készítette terveit 2013-ban mutatták be. 

A Kerns Group Architects és a Studio Drum Collaborative az episzkopális székesegyház újjáépítésére. Kép:  Studio Drum Collaborative
5/14
A Kerns Group Architects és a Studio Drum Collaborative az episzkopális székesegyház újjáépítésére. Kép: Studio Drum Collaborative

A város első számú jelképének számító Elnöki Palota helyén továbbra is gyom nő; a beruházás felgyorsulására egészen mostanáig kellett várni. A tudományos kutatásokat és a meghívásos pályázatot követően a 10. évfordulón tették közzé, hogy az elnöki palotát a haiti Raco Deco építésziroda, valamint partnere, a tanzániai születésű brit építész, David Adjaye vezette Adjaye Associates tervei alapján építik újjá. Bár a pályázat négy finalistája között volt, aki új homlokzatot tervezett, az épület végül korábbi megjelenését kapja vissza. 

Az új törvényhozási épület kivitelezése egy dominikai céggel indult; a kormány azonban csakhamar leállította a folyamatot.  2019 végén aztán új beruházóval: a kínai Hongyan Construction Company Limited részvételével újraindították. A négy épületből álló tömb azon kevés fejlesztés közé tartozik, amely – a napvilágot látott látványtervek alapján – kortárs modernista stílusban valósul meg. 

Ha a látogató a Rue Champs de Mars-ra téved, az utca nagyrészén ugyanazokkal a szükséglakásokkal találkozik, amelyeket a földrengés után sebtében húztak fel a helyiek. A Nemzeti Palota környékén azonban, hét évvel a nagyszabású vállalkozás beindítása után, már látszik némi változás. Elkészült a Belügyminisztérium, valamint a Gazdasági és Pénzügyminisztérium új épülettömbje, 2019 végén pedig átadták az Igazásgügyi Palotát. Szintén áll a Legfelsőbb Bíróság (Cour de Cassation) háromszintes, klasszicizáló otthona. Az épületek stílusa szándékában a város szinte teljesen elpusztult, franciás trópusi eklektikáját idézné, de részleteiben közelebb áll a nyolcvanas évek Bukarestjének Ceaușescu-stílusához. Ízlésbeli kérdések ide vagy oda, a napjainkig nagyrészt romos Port-au-Prince-ben mindenképp a jövőt és a reményt jelképezik. 

A 2019 végén átadott Igazságügyi Palota. Forrás: UCLP Facebook
6/14
A 2019 végén átadott Igazságügyi Palota. Forrás: UCLP Facebook

 

A csődöt mondott ígéret: a bambusz

Az elmúlt évtized hemzseg a jó szándékkal induló, de sok-sok energiabefektetés után valamiért mégis zátonyra futó projektektől Haitin. Az egyik ilyen a bambusz, amelyet többen is megpróbáltak meghonosítani az erdeit és termőtalaját vesztett szigeten, hatékony építőanyagként és hosszú tvú befektetésként. 

Elsőként Chris Dennis, az amerikai Cornell Egyetem hallgatója 2011-ben, aki öt bambuszültetvényt telepített és elkezdte kidolgozni a földrengésbiztos bambuszszerkezetek struktúráját – egy tragikus sportbalesetben azonban 2013-ban életét vesztette. Munkáját később dominikai helyszínekre adaptálták az egyetemen. 

Épp Dennis halálának évében dolgozta ki a bambusz fenntarthatóságát a parametrikus tervezéssel ötvöző elképzelését Haitire a brit John Naylor; 2013-as diplomamunkájával a londoni Architecture Association School of Architecture-ben elnyerte a Foster + Partners diplomadíját. Naylor ezt követően három évig, összesen öt workshopon keresztül a helyszínen fejlesztette a koncepciót az AA „Visiting School" programjának keretében, két évre rá még az amerikai Buckminster Fuller Institute támogatását is elnyerve. Az elkészült tervek imponálóak, de a Bamboo Lab ezt követően Mianmarba, majd Jávára költözött tovább. A résztvevő helyi diákok maradtak; egyikük, Jupille Facile saját vállalkozása, a Bambou Facile keretében próbálja tovább éltetni a lángot. 

A projektek jelentős része azért fulladt és fullad kudarcba, mert nem vesz tudomást a haiti lehetőségekről. A francia Saint-Val Architectes 2013-ban mutatta be Haitibe fejlesztett 120 négyzetméteres kísérleti lakóházait; az ötszintes, toronyszerű lakóházakat ők is bambuszszerkezettel állították volna össze. Csakhogy az építési költséget már akkor is harmincezer euróra becsülték darabonként – talán nem csoda, hogy soha egyetlen sem valósult meg.

 

Mi marad a múltból?

Ellentmondásos módon sok történelmi épület épebben vészelte át a katasztrófát, mint az újabb betontömbök. Igaz ez például Haiti híres „mézeskalács-házaira": a gazdagon díszített, jellemzően a múlt század első évtizedeiben emelt lakóházak vegyes építéstechnikájuknak köszönhetően többnyire kisebb sérülésekkel megúszták a rengést. Az épületegyüttest a World Monuments Fund (WMF) már 2009 októberében felvette a veszélyeztetett emlékek listájára, így paradox módon a katasztrófa még segített is abban, hogy az elhanyagolt épületek újra reflektorfénybe kerüljenek. 

A haiti Kulináris Akadémia szintén mézeskalács-házban működik. Fotó: Columbia Gsapphti, 2017, a World Monuments Fund engedélyével
11/14
A haiti Kulináris Akadémia szintén mézeskalács-házban működik. Fotó: Columbia Gsapphti, 2017, a World Monuments Fund engedélyével

A WMF kezdeményezésére és szervezésében 2016-ra elkészült a Dufort-ház felújítása, nemzetközi adományokból pedig megkezdődött a 2017-ben elhunyt táncművész, Viviane Gauthier mézeskalács-házának táncművészeti központtá alakítása is. Az 1944-ben alapított Centre d’Art, amelynek eredeti épülete elpusztult, a közelmúltban ugyancsak egy mézeskalács-házat vásárolt meg; a Maison Larsen 800 ezer dollárra rúgó felújítását nemzetközi támogatók állják. A mézeskalács-házak ezzel együtt idén is felkerültek a World Monuments Watch listájára, hiszen többségük még mindig fenyegetett helyzetben van. 

Ugyancsak a WMF hívta fel a figyelmet Haiti egyik legszebb műemléki városa, Jacmel szomorú sorsára: felkerült a 2012-es World Monuments Watch-ra. Az 1698-ban alapított kikötővárost a 19. század végén tűz pusztította el; az újjáépítésnél Európából importált, a korban modernnek számító anyagokat és technológiákat használtak, például fémvázas épületeket. Az egyedi épületállományban, amelynek köszönhetően Jacmel 2004 óta a világörökségi várólistán van, súlyos károkat okozott a rengés. A több mint 100 sérült ház tulajdonosának összefogásával azonban kollektív munka indult a belváros helyreállítására. A nemzetközi támogatással zajló munka zászlóshajója az 1917-ben épül vudutemplom, a Maison des Espirits helyreállítása; a munkáról dokumentumfilm is készült. 

 

A katasztrófa után a komolyabb műemléki helyreállítások közül elsőként Port-au-Prince híres piaca készült el. Az épület két csarnoka még 2008-ban dőlt össze egy tűzvészben, a rengés pedig elpusztította az ezeket összekötő torony alapjait is. A franciaországi Baudet Donon & Cie cégnél gyártott, 1891-ben átadott fémszerkezetű építmény rekonstrukcióját a brit John McAslan + Partners tervezte egy magánmecénás, a telekom-milliomos Denis O’Brien finanszírozásával, és 2011 januárjától újra szolgálhatta a város közösségét. A munkáknál a lehető legtöbb korábbi elemet felhasználták, de a szerkezetet már komolyabb földrengésekre és hurrikánokra is méretezték az aktuális előírások szerint. Sajnos az újabb tüzet így sem sikerült meggátolni. 2018 februárjában lángok csaptak fel egy szeméttárolóból, és a gyorsan elharapozó tűz romba döntötte a Marche en Fer két nagy csarnokának egyikét – napjainkban tehát csak az egyik, az északi van használatban. 

A helyreállított piac 2011-ben. Fotó: John McAslan + Partners
14/14
A helyreállított piac 2011-ben. Fotó: John McAslan + Partners

A pozitív történetek közé tartozik az amerikai Smithsonian szerepvállalása, akik egy korábbi ösztöndíjas, az újjáépítés felügyeletére kinevezett haiti építész, Patrick Delatour meghívására indították értékmentő programjukat, gyakorlatilag a katasztrófa utáni napokban. A komoly eszköz- és emberállományt megmozgató projektben két év alatt több mint száz haiti szakembert képeztek ki kisebb restaurátori feladatokra, és mintegy 35 ezer műtárgyat konzerváltak, levéltári anyagokból a falfestményeken át művészeti alkotásig. Speciális feladatot jelentett a freskók leválasztása az episzkopális székesegyház még álló falairól, amelyeket a tervek szerint visszahelyeznének majd az új épületbe. 

 

Hova tovább, Haiti?

Haiti azok közé az országok közé tartozik, amelyeket a leginkább fenyegetnek a klímakrízissel járó változások. A földrajzi lokáció: a szélsőséges időjárási jelenségeknek való kitettség mellett a rizikófaktorokat tovább növeli a magas népsűrűség, a törékeny ökoszisztéma, a túlhasznált vízkészlet és az állami intézményi háló sérülékenysége. A közelmúlt erre példát is statuált: a 2016-os Matthew hurrikán idején több tízezer haitinak kellett a viharos időjárást adekvát szállás nélkül átvészelnie, és a hivatalos statisztika szerint 546-an vesztették életüket. 

A helyzetet tovább nehezíti a politikai bizonytalanság. Moïse elnökségének közel négy éve sem sikertörténet: már 2016-os megválasztásának legitimitását is sokan megkérdőjelezték, a 2019-ben ellene indult tüntetéshullám pedig rég látott erőszakos jelenetekhez vezetett. A Moïse iránti közbizalmat korántsem erősíti, hogy az államfő nem írta ki a 2019 novemberben esedékes választásokat. Az országgyűlés mandátuma viszont január 13-mal lejárt, így onnantól parlamenti felhatalmazás nélkül az elnök kezében van az abszolút hatalom Haitiben.

Nagy kérdés, hogy Moïse mit kezd ezzel a hatalommal, illetve sikerül-e visszaszereznie a mára elveszett nemzetközi bizalmat. És de még nagyobb, hogy a következő választásokat követően lesz-e, aki jó irányba fordítja Haiti kormányát. 

 

Kovács Dániel

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

A MARRIOTT SZÁLLÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:04
00:06:01

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Épületek/Örökség

AZ ÓBUDAI FALUHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:02
00:04:54

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk