Épületek/Középület

C-mine - felfedező út az egykori szénbányában

1/19

C-mine túra - építés közben, forrás: NU architectuuratelier

?>
C-mine túra - építés közben, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - építés közben, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - építés közben, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - látványterv, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - látványterv, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - látványterv, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - látványterv, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - látványterv, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - látványterv, forrás: NU architectuuratelier
?>
C-mine túra - a köztéri csigalépcső, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - a szellőzőcsatornába belógatott kúpok, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - művészeti galéria új négyzetes elemmel, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - a csigalépcső betonszerkezetének részlete, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - az ötszög alakú szellőzőcsatorna, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - a Visszhang tér, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - a hangcella installációhoz kapcsolódó új köztéri elem, és a háttérben az új lépcső, fotó: Stijn Bollaert
?>
C-mine túra - a függesztett és a kozolos lépcső, fotó: Stijn Bollaert
?>
Armand Eeckels, Halewijn Lievens - NU architectuuratelier
1/19

C-mine túra - építés közben, forrás: NU architectuuratelier

C-mine - felfedező út az egykori szénbányában
Épületek/Középület

C-mine - felfedező út az egykori szénbányában

2013.02.04. 23:54

Projektinfó

Szerzők:
Audrey Contesse

Földrajzi hely:
Genk, Belgium

Építészek, alkotók:
Halewijn Lievens, Armand Eeckels

C-mine expedition

URL:
NU architectuuratelier

Tervezés éve:
2009

Építés éve:
2012

Bruttó szintterület:
2350 m2

Stáblista

szakági tervező: L-groep cvba
kivitelező: Grontmij Hasselt, Libost
megbízó: C-mine
beruházási költség: 5.000.000 EUR
cím: C-mine bezoekersonthaal, C-mine 10 bus 2 – 3600 Genk, Belgium

Letölthető dokumentumok:

A 2011-ben Mies van der Rohe díjas C-mine (C-bánya) kulturális központjához fiatal belga építészek, Halewijn Lievens és Armand Eeckels (NU architectuuratelier) tervei szerint 2012-ben készült el a bánya szellőző alagútjainak átalakítása egy különleges, érzékekere ható installációs térré, felfedező útvonallá. 

A projekt több évvel ezelőtt egy pályázattal kezdődött, amit az évi mintegy százezer látogatót vonzó Winterslag bánya régi szellőző csatornáiban kialakítandó turisztikai látványosság tervezésére írtak ki. Az NU Architectuuratelier egy olyan földalatti útvonal létrehozását javasolta, amely összekötötte a régi és az új földalatti elemeket az aknatornyokkal, hogy a sétaút téri értelemben is izgalmas legyen. Ez a C-bánya expedíció a C-bánya területén, illetve benne, rajta és alatta tárul fel. A projekt nem bányamúzeum akart lenni, hanem magas és mély, széles és szűk, fent és lent kontrasztjának érzéki megtapasztalása volt a célja.

C-mine túra - a Visszhang tér, fotó: Stijn Bollaert
16/19
C-mine túra - a Visszhang tér, fotó: Stijn Bollaert

Az út a C-bánya jelenlegi kulturális központjának első emeletén, annak egyik sarkában, lépcsőkkel indul. A lefelé vezető lépcsők egy ajtóhoz érkezve elkeskenyednek, a bánya legbelső részét csak egyesével, illetve egyes sorokban lehet bejárni. Egy cikkcakk után a szellőzőakna a jobb oldalon kitágul. Kicsit tovább, a bal oldalon egy hatalmas ventilátor van, ami bár most mozdulatlan, az ember így is érezheti a levegő áramlását, illetve hallhatja a furcsa hangokat.

Jobbra, körülbelül hat méterrel beljebb van a hosszú, nagy belmagasságú, boltíves elszívó csatorna, aminek falára az évek során porréteg rakódott le. Ezen a szakaszon a tervezők nagyon egyszerű, geometrikus, hajlított és forrasztott fehér acéllemezekkel kialakított térformákat helyeztek el, amelyek akár az origamik, finomak és törékenyek. Kívülről nézve is emlékeztetnek rájuk. Az út közepére helyezve, kis fehér kövekkel kirakott sávként mutatják az utat a C-bánya kulturális központja felé. Ezek az elemek fizikai kapcsolatot is létrehoznak a felszín és a földalatti világ között. Van itt periszkóp, fényakna, fénykupola, illetve a felszínen például egy pad, amely a földalatti „Geluidcel" (hangcella) installáció része a felszínen.

C-mine túra - a hangcella installációhoz kapcsolódó új köztéri elem, és a háttérben az új lépcső, fotó: Stijn Bollaert
17/19
C-mine túra - a hangcella installációhoz kapcsolódó új köztéri elem, és a háttérben az új lépcső, fotó: Stijn Bollaert

Az alagút első eleme a „Geheugen" (emlékek) installáció, ami öt felfüggesztett fülkéből áll, mindegyikben bányászok történeteit mutatják be írók és művészek interpretációjában. Ezt követi a „Geluidcel" (hangcella), a „Periszkóp" és a „Visszhang tér" fényaknákkal, amelyek az aknatorony alatt helyezkednek el, így le kell hajolni és ki kell fújnia magát az embernek mielőtt belép ebbe a szűk, alacsony belmagasságú térbe. Ez a nyomasztó labirintus vezet ahhoz a fehér-fekete folyosóhoz, amely a két aknatornyot köti össze. A boltozatos folyosó visszhangozza a lépések zaját és az emberek beszélgetését is. Ez a hanginstalláció, amely a sétát kíséri, elvezet a dúcok sűrű erdejéhez. Meghatározó kép ez – mintegy továbbviszi a teret, ami az érzékekre hatva az emlékezést stimulálja. Jóllehet innen az út nem az aknákat kiszolgáló kasokhoz, hanem kettős csigalépcsőn át egy 15 méter magas platóra visz föl. Innen a látogató 62 méter magasra juthat egy spirális vonalvezetésű fém lépcsőn, amit egy olyan fémháló övez, amin átcsap a szél. A végén egy egyenes karú vaslépcső 80 méter magasra visz föl, ahol láthatók a fogaskerekek, amelyek a kas vonókötelét hajtják meg, és ahonnan a C-bánya területét, illetve Liege-ig és Maastricht-ig az egész környéket be lehet látni.

C-mine túra - a függesztett és a kozolos lépcső, fotó: Stijn Bollaert
18/19
C-mine túra - a függesztett és a kozolos lépcső, fotó: Stijn Bollaert

Az építészek ezzel a projekttel a terület archetipikus értékeit kívánták hangsúlyozni azzal, hogy visszahelyezték azokat eredeti kontextusukba. A sétaút követi a terület morfológiáját és anyagszerűségét a megértést segítő kiegészítésekkel. Az aknatoronyba beültetett lépcső erőteljes színezést kapott, de ez nem üti az eredeti építészetet, mert mindkettő a fém-építészet nyelvét használja, amely a funkción túl a szerkezet logikáját is kifejezi. Bár története kiüresedett és új célokat kapott, a hely lényegét mégis sikerült megragadni, mivel a használókban – bányászokban és látogatókban egyaránt – hasonló érzéseket ébreszt. Egyszerű és örök érvényű módja ez annak, hogy elmeséljünk egy történetet.

Audrey Contesse

(fordította: Pásztor Erika Katalina)

Az alábbi (holland nyelvű) videón Halewijn Lievens építész mutatja be a "C-mine expedíció"-t. A videón 1:40 - 3:00 között láthatók részletek a projektből.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk