Nézőpontok/Kritika

Esti mese - 80. bővített kiadás

1/7

Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán

?>
Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán
?>
Vadász Bence, fotó: Kerekes Zoltán
?>
Vadász Bence, fotó: Kerekes Zoltán
?>
Vadász Bence, fotó: Kerekes Zoltán
?>
Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán
?>
Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán
?>
Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán
1/7

Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán

Esti mese - 80. bővített kiadás
Nézőpontok/Kritika

Esti mese - 80. bővített kiadás

2013.11.18. 08:52

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Vadász György, Vadász Bence

Vadász Bence édesapját, Vadász Györgyöt köszöntötte 80. születésnapja alkalmából a Média Építészeti Díja idei záróeseményén a Katona József Színházban.

Volt egyszer egy szegény ember. Hát ez a szegény ember egy olyan szerény ember volt, hogy télen zokni nélkül járt papucsban. Nyáron meg csizmában, de csak azért mert ravasz is volt ez a szegény ember. Tudta, hogyha csizmában megyen jobbra-balra akkor azt hiszik hogy ő a Buch Cassidy, vagy a Sundance Kölyök. Bár a szegény ember inkább Belmondo szeretett volna lenni mindig, vagy Charles Bronson, a bicepszük miatt. Így aztán állandóan emelte a súlyokat, meg nyomta a fekvőtámaszokat a szegény ember, mégis mindig a Jeszenszky Géza külügyminiszterrel tévesztették össze a csendőrök, a kecskeszakálla mián.

Vadász Bence, fotó: Kerekes Zoltán
2/7
Vadász Bence, fotó: Kerekes Zoltán

Mert akkoriban még szakállas volt a szegény ember, meg hatalmas fekete autóval járta a hetedhét országot, de azt aztán igen nagy sebességgel, mert igen szeretett süvíteni ez a szegény ember. Piros sála is volt a szegény embernek amit mindég hordott a jellegzetes fizimiskája alatt, hogy az is felismerje az utcán akinek esetleg más dolga lett volna egyébként, mint felismerni ezt a szegény embert. Ha meg végre már ténylegessen rátekintettek a környező emberek mindegy szálig, (hét mérföldes körzetben), akkor bíz – mert mindig is érdekelték a szegény embert a más emberek -, megkérdezte tőlük, hogy hogy-s-mint, - meg hogy, hogy ityeg a fityeg, - valamint azt is tudakolta tőlük, hogy jól megy-e a soruk, - és aztán, hogy megkönnyítse a választ, és oldja a feszültséget, mindig elmondta, hogy ő bizony jól van oszt megtalálja a számíttását, aztán, -hogy a zavart csendet kissé feloldja -faképnél hagyta azt a másik embert, akinek amúgy is kicsit kopott volt a dolmánya, meg az élete sem volt nagyon tanulságos.

Máskor meg? Peckesen végigmegyen a falu főuccáján, oszt hát ideköszönget a fehérnépeknek, - meg odaköszönget a fehércselédeknek, - villogtatja a szeme nézésit, - feszíti a felsőkarjának az izomzattyát, - puttyogtassa a mellkakasát jobbra, kattogtassa balra, - azok meg? Csicseregnek a megbabonázott nyugdíjas nénikék, hogy nahát Gyurka, - meg nagy franc maga György, - mert ez volt neki a közepesen tisztességes neve - és közben meg riszálják a nagy puha farhátukat mintha ma is a BUVÁTI-ban lennének. Hát így élt – éldegélt a szegény ember, - akit sokan „Mesternek" is neveztek a faluban, de csak azért mert a villanyszereléshez is értett.

Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán
6/7
Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán

Közben persze házakat is építgetett ez a szegény ember, - nem mintha ne lett vóna jobb dóga, de hát megígérte még régestlen régen aztat az édesapjának Mihálynak, hogy egyéb, igen fontos teendői között, mindenképpen szakít majd arra is időt. Márhogy a házakra. Így történt,
- hogy Zalaegerszegen a kis kacska kezivel kicsipkézte a belvárost, ideértve a házakat de az alsószoknyákat is,
- hogy Mohácson Nemzeti Sírkertet vájt ki a földből és erős indulatában összeölelkezett nagy, erős szobrászokkal,
- hogy a Gellért hegyből kifaragott egy furcsa sziklát, amiből vizet fakasztott,
- hogy Hannoverben egy igazi magyar hajót ácsolt, hogy csak ámultak és bámultak a snájdig labancok,
- vagy, hogy Sényén megépítette Isten Kemencéjét!
De tovább már nem mesélek ezekről a házféleségekről, mert – nekem elhihetitek – elég unalmas egy téma, - meg van még egyéb mondandóm is, az istállóját!

Történt egyszer, hogy ez a szegény ember egy kicsit idősebb lett, mint amilyen magas volt. Pedig hát alacsonynak éppen nem volt mondható, - magasabb volt még a sublótnál is. Szóval elképzelhetitek ezután, hogy milyen éktelen méregbe gyött a Gyurka, amikor megtudta, hogy mindjárt 80 éves leszen, oszt még senki oda se bagózik. Elkurjantotta hát magát, - Gyerekek, faszok vagytok? Háromnegyed-száz plusz öt éves leszek a koromból kifolyólag, és mégsenem koccint meg éngömet senki senem? Ezt gondolta magába a szegény ember és nagyon elszomorodott a nagy elhagyatottságában, - nagy magányában – és bár nem volt egy ivós típus – magába töltött vagy 2 liternyi villányi kultúrát. Felejteni akarta a szégyent…

Nem sejtette szegény pára, hogy a kőmijjes manufaktúra apraja nagyja titokban arra készül, hogy legkedvesebb szülöttét nagy dáridó közepette felköszöntse! És mire bódulatából magához tért a szegény ember, - láss csudát -
- közel száz rusnya némber egymást taszigálva nyújtogatta felé elsárgult emlékkönyvét,
- ott állt körülötte - egy taliga aprómajom, erősen izgalmi állapotban,
- büszkén kérte őt, az ünnep díszvendége Rusztiscsák, - hogy betűzze, vagy ne tűzze be,
- a BUVÁTI párttitkára türelmesen várta, hogy öklével az arcába sújtson,
- a munkásőr ezred századosa falovacskáján menekült előle,
- Kovács Miki egy zongora alatt pihente ki közös tervpályázataikat,
- gyermekei egymás nyugdíjáról beszélgettek,
- tiszteletbeli- és valódi feleségei pedíg a régi óvodákról, iskolákról és vidéki művelődési házakról cseverésztek, ahol megismerték Őt,
- de nem is sorolom tovább, - kígyózott a sor végestelen végig, álltak a köszöntők a drájvittal bebugyolált piros malomtól egészen az üvegvisszaváltóig. És akkor végre elmosolyodott a Gyurka bácsi, - miközben a lemenő nap bársonyosan simogató sugarainak fényében karakteres orrának árnyéka lágyan betakarta a Dunakanyart -, és megbocsátóan csak annyit mondott:
- Gyerekek, hova a picsába tettétek azt a demizson Irsai Olivért?

Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán
7/7
Vadász György, fotó: Kerekes Zoltán

Legkisebb fia Bence, - akit viccesen és testi adottságaira való tekintettel találóan csak Bödönnek nevezett - ekkor előlépett édesapja mindent beterítő, igazságos árnyékából és a következőképpen köszöntötte:

80
Kiszámoló

Miska és Vilma
lenéz,
pálcika kéz
hadonász,
Hlusztvisiák-ot
betűz,
kis Gyuridonka,
ha TÍZ.

Asszony és lányka,
vigyázz!
Rácz Aladárba
ha mész,
hűs barlangjába
behúz
peckes György úrfi
ha HÚSZ.

Egyre vadabb az
a tánc,
nem zabolázza
bilincs.
Építész. Párja
se nincs!
Pedig ippeg csak
HARMINC.

Száz buta nő
menjen,
(címet azért
hagyjon…),
Ybl-lel jár
jegyben
Gyurka, ki épp
NEGYVEN.

Pénz zaboláz?
Őt nem!
Nőt
babonáz?
Kétlem…
Jó borozás?
Ott van.
Ha kérdezik,
ÖTVEN.

Gránit tricepszű
vadkan,
mellizma puttyog
halkan.
Száz unokája
ha van,
szörnyű nagypápi
HATVAN.

Jó borokat
vettem,
bedöntöttük
ketten.
Szárnyait
rátettem,
jó Batman épp
HETVEN.

Szkanderben sohasem nyomjuk le
nyolcan,
szívében 
most is tervekkel teli
polc van,
pezsgős pohár ezernyi
koccan,
mert ősz Gyúrókánk
NYOLCVAN!
 

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk