Közélet, hírek

Hová lett a CET-ből Kas Oosterhuis?

1/9

balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs

?>
balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs
?>
balról Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs
?>
balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs
?>
tálalásra várva
?>
Iparművészeti Múzeum, 2010. február 18.
?>
balról Márton Imre és Ikvai-Szabó Imre
?>
balról Miklósi Gábor, Márton Imre és Ikvai-Szabó Imre
?>
a tálaló közönsége
?>
tálalás
1/9

balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs

Hová lett a CET-ből Kas Oosterhuis?
Közélet, hírek

Hová lett a CET-ből Kas Oosterhuis?

2010.02.22. 09:20

Cikkinfó

Szerzők:
Haba Péter

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Oosterhuis, Kas

Vélemények:
3

Dosszié:

Jó megoldás a PPP? Nem túl hosszú a 25 éves kifutás? A fejlesztő eltér a tervektől? A KÉK Tálalóján ezekre kérdésekre is választ kerestek.

Hónapok óta megy a szóbeszéd a pesti Közraktárak területén épülő CET kulturális központ és irodaház kapcsán. Sokan gyanúsnak tartják a közbeszerzési folyamatokat, építészberkekben pedig mindenki tudni véli, hogy a tervező, Kas Oosterhius (a holland ONL építésziroda egyik vezetője) időközben kiszállt a projektből, s hogy a fejlesztő számos ponton eltér a tervektől. Ezek a hangok túljutottak a szakmai körökön is – mostanában a CET szinte az egyetlen fővárosi projekt, amely mindenkit egyformán megmozgat. Az ok egyszerű: világszerte ismert építész által tervezett, látványos projektről van szó, amely sokak számára a régóta áhított „kortárs építészeti jel", a turisztikai értelemben is vonzó „ikon" funkcióját is betöltheti, ráadásul igyekszik kapcsolatba kerülni a folyóval, s viszonylag nagy területen rendezni szándékozik a környéket. Szexi a téma azért is, mert a beruházás része volt annak a pályázatnak, melyet a Főváros az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséért nyújtott be.

 

balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs
1/9
balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs

balról Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs
2/9
balról Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs

balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs
3/9
balról Miklósi Gábor, Márton Imre, Ikvai-Szabó Imre és Kovács Balázs

 

A téma számos kérdésére adhatott válaszokat a három vendég, Ikvai-Szabó Imre, Budapest főpolgármester-helyettese, Kovács Balázs, a Fővárosi Közgyűlés Kiemelt Fejlesztések Bizottságának tagja és Márton Imre, a CET-et fejlesztő Porto Investments Kft. vezérigazgatója a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című beszélgetéssorozatának estjén (Iparművészeti Múzeum, február 18.).

A beszélgetés moderátora, Miklósi Gábor elsőként Márton Imrének szegezte kérdéseit. A vezérigazgató mindjárt az elején hangot adott meglepetésének, amiért Kas Oosterhius nem jött el az eseményre, hiszen közöttük se személyes konfliktus, se szakmai nézetkülönbség nincs. Elmondta, hogy az ONL iroda a kivitelezésben is részt akart venni – az általuk erre a célra létrehozott konzorcium azonban a Porto Investments számára elfogadhatatlan és túl drága ajánlatot tett. Nem egészséges, hogy egy építésziroda minden részletre kiterjedően részt vegyen a kivitelezésben, arról nem is beszélve, hogy egyetlen fejlesztőnek sem kötelessége az építészek által hozott kivitelezőt alkalmazni, az ONL-nek ráadásul nincs meg az adott feladathoz a megfelelő tapasztalata – hangsúlyozta Márton Imre.

Véleménye szerint bár Kas Oosterhuis igen jó designer, a non-standard architecture elveit követő tervei kiválóak, ez nem jelenti azt, hogy csak ő képes ilyesmit megvalósítani. A Porto Investments-nek az a dolga – tette hozzá –, hogy felelős vállalkozóként olyan kivitelezőt találjon, amely határidőre, a rendelkezésre álló lehetőségek és a Főváros igényei szerint, megfelelő módon képes megoldani a feladatot. Kiderült, hogy miután az ONL és a velük kapcsolatban álló cégtársulás eltűnt a képből, a Porto Investments saját konzorciumot hozott létre, mely két osztrák, egy magyar és egy holland vállalatból áll (az utóbbi az ONL-féle társulásnak is tagja volt). Márton Imre azt állítja, hogy ezek a vállalatok ugyanolyan technikával és módszerekkel dolgoznak, mint amilyennel az ONL által létrehozott konzorcium – mint mondja, ez a speciális eljárás ma már nem egy „világcsodája", sokan képesek rá. Miklósi Gábor szembesítette Márton Imrét azokkal az értesülésekkel is, miszerint az épület szerkezetének elemeit nem a tervekben szereplő technikával szerelik össze – a vezérigazgató szerint ebben a kérdésben nem érdemes elmerülni, mert ez a fórum nem alkalmas arra, hogy ebben igazságot tegyen. Hozzátette: az épület megjelenése szempontjából amúgy is mindegy a szereléstechnika.

 

tálalásra várva
4/9
tálalásra várva

tálalás
9/9
tálalás

Iparművészeti Múzeum, 2010. február 18.
5/9
Iparművészeti Múzeum, 2010. február 18.


 

Miklósi Gábor szerint gyanús, hogy a közbeszerzési pályázaton a kis, hárommilliós törzstőkéjű Porto két olyan nagy halat ütött ki a ringből, mint a Wallis és a Trigránit, s hogy az alkalmazott PPP-konstrukciót ma már egyre kevésbé tartják jó megoldásnak a közpénzek hasznosítását illetően. A kételyekre Ikvai-Szabó Imre, Kovács Balázs és Márton Imre egyaránt reagált. Megtudtuk, hogy a pályázatok elbírálása során a pénzügyi-technikai kérdések mellett az építészeti színvonal is döntő volt – a Porto előnyét elsősorban Kas Oosterhuis különleges terve jelentette. Ikvai-Szabó hosszasan fejtegette, hogy miért nem jó, ha olyan szemüveget veszünk fel, ami mindent, még a jót is rossznak mutatja. Szerinte manapság divat cikizni a PPP-konstrukciókat, pedig valójában ez nem egy sztenderd PPP. Az önkormányzati apparátus pillanatnyilag egyáltalán nem alkalmas egy olyan összetett projekt végigvitelére, mint amilyen a CET, s ha figyelembe vesszük, milyen kevés marad a Fővárosban a helyben befolyt adóbevételekből, könnyen belátható, hogy komolyan vehető pénzügyi lehetőségek sincsenek; nem választhattak tehát mást, mint a PPP-megoldást.

A Főváros 2005-ben döntött a terület kulturális hasznosítása mellett, s 2007-ben találta meg a megfelelő fejlesztőt, a Portót. A vállalkozóval kötött megállapodás szerint a fejlesztő minőségi és funkcionális garanciákat vállal, még az üzleti kockázatokat is ő viseli. A Porto kivitelezi az épületegyüttest, majd 25 évre megkapja a teljes üzemeltetési és hasznosítási jogokat, azzal a kikötéssel, hogy az épületek területének 30%-ában kulturális funkcióknak kell működniük. A Főváros az első két évben mintegy 400 millió forintot biztosít a Porto számára, hogy beindíthassa a vállalkozást, illetve 25 évig szolgáltatási díjat fizet az üzemeltetésért és karbantartásért. Ugyanakkor a létesítményben működő cégek és intézmények bérleti díjait a Főváros szedi be – a szaldó egy idő után szufficitbe fordul majd át. Az ingatlan mindvégig a Főváros tulajdonában marad, jelzálog sem terhelhető rá, vagyonátruházásra nem kerül sor, a konstrukció a köztulajdont erős biztonságba helyezi – emelte ki Ikvai-Szabó Imre –, a nagyobb beruházókat többek között ezért sem érdekelte igazán a projekt.

 

balról Márton Imre és Ikvai-Szabó Imre
6/9
balról Márton Imre és Ikvai-Szabó Imre

balról Miklósi Gábor, Márton Imre és Ikvai-Szabó Imre
7/9
balról Miklósi Gábor, Márton Imre és Ikvai-Szabó Imre

a tálaló közönsége
8/9
a tálaló közönsége


 

Kovács Balázs szerint a Wallis jobb ajánlatot tett, mint a Porto, de az építészeti vonatkozású bírálaton elbukott. Szerinte a Portóval kialakított konstrukció szerencsétlen és végiggondolatlan. Mivel a beruházás 7–8 év alatt megtérül, a 25 éves bérleti idő – amely jelentősen csorbítja Budapest jogait a saját tulajdonában lévő ingatlan felett, ugyanis a belső terek kialakítása és hasznosítása a mindenkori bérlőkre hárul – indokolatlanul hosszú. A projektet például hitelből is meg lehetett volna oldani – tette hozzá. A Porto a 8,5 milliárdos beruházást nagyrészt bankhitelből finanszírozza, melyre – a szerződés egy utólagos pontja alapján – a Főváros lényegében kezességet vállalt. A beruházás folyamatainak ellenőrzése sem működik jól – folytatta Kovács Balázs –, a Porto változtatási javaslatai, melyek sokszor az építészeti kivitelezést is érintik, rendre késve érkeznek. E zavaros helyzet miatt a Főváros ráfaraghat.

Ikvai-Szabó szerint a Fővárosnak igenis lesznek jogai a bérlőkkel szemben: az önkormányzat ugyanis részt vesz a bérlők kiválasztásában, az üres terek hasznosítását pedig a kulturális bizottság döntése értelmében végzik el. Az üzemeltetőnek a Főváros abban az esetben nem fizet, ha a bérlők nem a megállapodott célokra használják az épületet – hangsúlyozta.

A KÉK estje távolról sem tisztázott mindent, s a fentiek is jól mutatják, hogy számos részlet még homályos. A beszélgetésen sok egymásnak ellentmondani látszó információ hangzott el, s ahhoz, hogy a helyzet világos legyen, még hiányzik néhány, a résztvevők kapcsolatait és viszonyát érthetővé tevő láncszem.

Haba Péter

Vélemények (3)
sityu
2010.02.26.
19:58

Miért nincs: a tag-ek között: CET, botrány, vita stb.; a jobbfölső rózsaszín kockából az összes kapcsolódó cikk (pl: http://epiteszforum.hu/node/15257); az előnézet ablakból visszalink a cikkhez (az előnézet előtti lapon még volt), vagy egyáltalán a cikk teljes szövege? (ez utóbbi egy css-sel is könnyedén) megoldható lenne. (bocs, hogy ilyen technikai dolgokon rugózok, de ezek pl. (szerintem) jelentősen megkönnyítenék/kényelmesebbé tennék a hozzászólást, és tényleg nem sokba telnek, még a drupalba sem kellene nagyon belemászni)

rokon
2010.02.24.
09:46

Kas Oosterhuis válaszai CET-ügybenA tervező tételesen válaszol a fenti beszámolóra.

Hartmann György Sándor
2010.02.24.
08:53

Én is résztvettem (volna) az eseményen. Sajnos a hangosítás oly pocsék volt, hogy egy idő után elment a kedvem mindentől.

Azonban az ottlétem alatt is megállapíthattam, hogy részben a moderátor hibájából teljesen félre ment az egész, és ez is legalább annyira oka volt, hogy kénytelen voltam otthagyni az egészet.

Ryhe

Ui. Egy - két dolog még:

Az igazi PPP-ben a a megrendelő csak arra ad progremot, hogy milyen szolgáltatásokat kíván igénybe venni! (És nem konkrét épületet kíván megvalósítatni, a bérleti szerződés feltételeinek betartásán (betartatásán) túl menően semmi keresni valója a vállalkozó zsebében.) Mivel a főváros nem ezt csinálja, lásd a városháza projektet is, ne csodálkozzon senki, hogy vakvágányra fut a projekt. És ha ez nem így van, akkor mondjon mindenki mást, ez nem PPP. És ezt az EU igazán üldözi, mert ez nem más, mint eltitkolt hitelfelvétel!

Az biztos, hogy a PPP projekt közbeszerzésen kívüli elnyerését követően a projektgazdát semmi nem köti (rá már nem vonatkoznak a közbeszerzési eljárások, vagyis azzal a partnerrel dolgozik, akivel akar)! De hogy halálos balesettel kezdődjön egy projekt, az csak a befektető hozzá nem értését bizonyítja.

Bár az engedélyezési tervet készítő tervezőt kizárták a további munkából, nem azt jelenti, hogy a befeketőnek (és az összes közreműködőnek) nem kellene betartani az építési engedélyben foglaltakat! Vagy tessék új építési engedélyt kérni, természetesen ha felhasználják az eredeti terv egy részét, megegyezve az eredeti terv tervezőjével! (És ez vonatkozik az új tervet készítő tervezőre is!) Az is megérne egy misét a kamara részéről, hogy hogyan történnek - mármint a kamara etikai szabályainak betartásával-e - a tervező váltások, itt is, és amúgy általánosságban is.

Új hozzászólás

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk