Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

Havanna Hetivásár – Keller Ferenc és Láris Barnabás piac épülete

2020.08.13. 16:30

A lakótelepek közösségi életének egyik meghatározó helyszíne a vásár: a Havanna lakótelepen az ilyen-olyan árusítási módokat felváltandó Keller Ferenc és Láris Barnabás a környezet iránt érzékeny, pontosan artikulált, arányos épületet tervezett. Fenes Tamás építész kritikája.

A helyszínt adó lakótelep neve korábban kimondatlanul is egybeforrt a negatív megítéléssel. A telepen belüli problémák – melyek jelentős része a 70-es évek szegregált társadalmi összetételére vezethető vissza – az egész lakóközösség életét rossz irányba befolyásolták. Mára ez az előítélet egyre inkább halványul, köszönhetően azoknak a programoknak, melyek a telep felzárkóztatásában jelentős sikereket értek el. A közterületi kamerarendszer kiépítése, a KMOP-, a Mi Havannánk, illetve az URBACT program és a korábbi TÉR_KÖZ pályázatok sikeres változást hoztak a közösség életében. Névleg ezek a projektek a közterületi helyzetekkel foglalkoznak, valójában sokkal inkább személetformáló jellegűek. A cél minden esetben az, hogy sajátjukként tekintsenek a lakók a házak közötti térre.

Az elmúlt évtizedekben eddig szokatlan funkciók jelentek meg. Újfajta közterülethasználati-módok, közösségi kert, műhely-közösségek és a korábbi őstermelői piac jelenléte mutatja azt az új igényt, ami a társadalom változásából adódik. A Havanna kiterjedt épület és közterületi rendszere – Virág Csaba terveinek köszönhetően – bírt annyi tartalékkal, ami önmagába tudja fogadni ezeket a funkciókat. A sávokra osztott alapstruktúra a folyamatos sűrűsödés ellenére még ma is jelentős zöldfelületeket tudhat magáénak. Az eredetileg aluldefiniált közterületek számos helyi közösségi kezdeményezésnek adtak lehetőséget. Az informális terek egyenetlenül és minőségileg is változó módon, de tartalmat kaptak. A 80-as évek közepéig még valamelyest koncepcionálisan, de azóta jellemzően egyéni formálási törekvések alapján fejlődött a „másodlagos" épületállomány. Az eredeti szerkesztettség és struktúra néhol erőteljesen fellazult, és egy meglehetősen heterogén összkép jött létre a telep egyes részein.

A diverzitás a közterülethasználtban is megjelent: kezdetben a fennmaradó közterületeken és parkolókban megjelenő termelők csomagtartóból árusítva kezdték felépíteni a hetivásár közegét. Később a bejáratott helyet egyre inkább magukénak tudva, a vadpiacolást meghaladó, leállított lakókocsikkal változtatták fél-intézményessé a közeget, melyet ekkora már az önkormányzat kezelt. 

Ez a közeg összetett, mert a fizikai feltételeken túl a piacra járás mindig is esemény volt, olyan közösségi tevékenység, amihez eddig csak érintőlegesen voltak meg a feltételek. A termelői közösség és a vásárlói igény volt annyira erős, hogy még a mostoha körülmények között is működött a vásár. Persze a csomagtartóból és lakókocsiból árusításnak is nyilván megvan a bája, de a megfelelő környezet megteremtése fontos a hosszútávú eredményes működéshez.

Az elhatárolt tér, védett hely és a mosdók talán a legszükségesebbek egy ilyen helyzetben. Keller Ferenc és Láris Barnabás által tervezett új épület nem is akar ennél sokkal többet: ebben rejlik a különlegessége. Kiszolgálja a piachoz tartozó legszükségesebb funkciókat, magába rejt néhány pavilont. Teszi ezt úgy, hogy nem akar kiszakadni érdemben a pár szint magas intézményépületeknél is visszafogottabb garázssorok közül. 

Léptékben igazodó, de mégis nagyvonalú elemről beszélhetünk a Havanna Hetivásár építészeti megoldásai kapcsán. Két, szorosan egymáshoz rendelt elem alkot egygesztusú mozdulatot, finom funkcionális cezurával. A szerkesztés egyértelmű: egy betonszalag, alatta lamellás kapuk a teljes épülethosszon. A használónak a legfeltűnőbb eltérés a tetőt adó betonlemez végének felhajtása, ami megfelelő hangsúlyt ad a bejárati helyzetnek, és egyértelműen megkülönbözteti a Hetivárá épületének a formálását a garázssortól.

Ez a fegyelmezett és inkább a használatra fókuszáló megközelítés sokkal erősebb folyamatosságot tudott létrehozni a telep eredeti épületeivel. Szerencsés módon nem kerül elő a kényszeres formai felülírás, amiből számtalan kevéssé sikeres, és elavult példát láthatunk a közelben is. 

A Havanna Hetivásár épülete mértéktartó formálásával jól illeszkedik a környezetbe. A közel monokróm ház létrehozása még élőbbé teszi a piacnapokat, hiszen ilyenkor valóban élettel és színekkel telik meg a közeg. Az elemek alapvető formálása és színezése ezt a visszafogottságot tükrözi. Nem kerülnek elő formai konfliktusok, az üzletek egyéni karakterét hangsúlyozó megjelölés nélkül is jól működik az épület. A spaletták sincsenek cégérekkel teleszórva, mivel nyitott állapotában az úgyis eltűnne, helyette a tényleges áru dominál. A használathoz szükséges egyetlen elem a napfényrolók sora, amik visszafogott színezést kaptak. Ezeknek a ritmusa és egyedi színvilága pont elég a tájékozódáshoz a lineáris épületelem teljes hosszában.

A piac forgataga egyértelműen élettel tölti meg a helyet, viszont mi történik az üzemi időn kívül? Azért is érdekes ez a kérdés, mert a lakótelep magasházai miatt van az épületnek egy különleges nézete is: látszik felülről! Amikor nincsen rá szükség, a Havanna Hetivásár épülete formailag beleolvad a garázssorba, a hétköznapokon a tér ismét parkolóvá változik vissza. A felület homogenitása, illetve az a tény – hogy ugyan szem előtt van az épület, mégis átmenetileg gazdátlan területté válik – kedvezhet annak a folyamatnak, ami a garázsok bütüin már régóta jelen van: a graffitinek. Ezt a jelenséget két irányból is igyekszik kezelni a tervezői szándék. Egyrészt megtöri a kellemetlen homogenitását és mintázatot ad a felületnek, amely így gyengíti a grafikai „felülírás" lehetőségét. Másrészt olyan motívum jelenik meg, mely a területet erősen a lakótelephez köti: a kerületben született képzőművésznek, Kondor Bélának az egyik felnagyított csendélete került az aszfaltra. A mintázat többrétegű, absztrakt jelek mellett mást is magába foglal: félig meddig  spontán elemként számtalan olyan játék került a felületre, melyet egyébként krétával rajzolnának fel a gyerekek. Ezek játékosan belakják a teret: az egyszerű felület köztérré válik, közösség képző hellyé.

Milyen jövő képzelhető itt el? Az épületek hosszútávú élete mindig érdekes kérdés. Itt remélhetőleg a sajátnak érzett piac fogja befolyásolni a környezet alakulását, léptéke és pozíciója a későbbiekben akár a garázssorral való együttműködést és annak átalakulását is magával hozhatja.

Összességében a Havanna Hetivásár új épülete számos olyan gesztust vonultat fel, amellyel finoman illeszkedik a szűkebb és távolabbi környezetébe. A formai megfelelésen felül az teszi különlegessé ezt a jó értelemben vett egyszerű épületet, hogy akkor is sajátjának érezheti a közösség, amikor a piac nem működik. Ez a fajta minőségi gondolkodás az épített környezetről, az új elemek beleszövése a hétköznapokba hosszú távú pozitív változást hozhat a Havannára.

Fenes Tamás

 

Fenes Tamás DLA építész, a BME Urbanisztika tanszékének adjunktusa

Szerk.: Somogyi Krisztina